Goriot társadalmi helyzete

Fontos volt Goriot apónak, hogy lányai magasabb társadalmi környezetbe kerüljenek, mint amilyenben ő élt.

Ő maga nem bejáratos a magasabb körökbe. Először tésztagyári munkás volt, aztán gyáros lett. Lányait mégis gazdagon akarta férjhez adni.

Úgy gazdagodott meg, hogy éhínség idején olcsón felvásárolta a lisztet és drágán adta tovább. Háború folyt éppen, harcok dúltak. Ez nem egy etikus magatartás, mert a háborút saját meggazdagodására használta ki. Adhatta volna olcsóbban is, akkor emberbaráti tettet hajtott volna végre. Egyszóval, bár szerette a munkáját és keményen dolgozott, a vagyonára nem teljesen egyenes úton tett szert, hanem ügyeskedés, majdhogynem becstelenség árán gazdagodott meg.

„Oly sok lenne önben a leányomból!” Ezt mondja Goriot apó, amikor megkéri Eugène-t, hogy hadd lakhasson a fiatalember új legénylakása fölötti szobácskában. Mivel nagyon hiányzik neki Delphine, már annak is örülne, ha hallaná a lánya lépteit, amikor az Rastignachoz jön látogatóba.

Goriot nagy bánata, hogy mióta a lányai férjhez mentek, távol van tőlük, nem láthatja túl gyakran őket (a cselédeiktől tudakozódik az életükről). A vői szégyellik, ezért nem engedik, hogy a lányok nyilvánosan mutatkozzanak az apjukkal. Emiatt Goriot, aki kénytelen titokban találkozni a lányaival, sokszor már a vejei halálát kívánja.

Fényes palotába, jólétbe adta férjhez a lányait, és most nem lehet a közelükben. Az volt a vágya, hogy ők boldogok legyenek és a közelükben élhessen, részesülhessen a boldogságukból, de nem jött össze.

Goriot kapcsolata a lányaival

Goriot a halálos ágyán elmondja, hogy mindent megadott a lányainak, elkényeztette őket. Ez nem jó szülői magatartás.

„Mindazért, amit adott nekik, csak kedvességet kívánt cserébe. Goriot az angyalok közé, így szükségképpen önmaga fölé emelte leányait. Szegény feje még azt a bánatot is szerette, amit okoztak neki.”

Goriot a felesége halála után vallásos rajongásig fokozott szeretetét a lányaira vitte át, de ez nem önzetlen szeretet, mert az neki is jó érzés, hogy imádja a lányait. A saját lelkében támadt űrt akarta ezzel betölteni, miután a feleségét elvesztette, tehát saját lelki igényét elégítette ki.

„Hétesztendei felhőtlen boldogság után Goriot-t súlyos csapás érte, elvesztette feleségét. (…) Ebben a helyzetben viszont az esztelenségig kifejlődött Goriot-ban az apai érzés. A halál által kijátszott érzelmeit átvitte két leányára, akiknél eleinte teljes viszonzásra talált.”

Nem a lányai érdekét szolgálja az a nagyon egészségtelen szeretet, amivel körülveszi őket. Hiszen valósággal bálványozza a lányait, néha úgy törleszkedik hozzájuk, mintha a kutyájuk lenne, vagy úgy imádja őket, ahogy egy szerelmes ifjú a kedvesét, vagy mintha angyalok lennének.

„Lefeküdt lánya elé, lábait csókolgatva; hosszan szemébe nézett; ruhájához simult a fejével; szóval olyan bohóságokat művelt, mint egy ifjú, gyengéd szerelmes.”

Mindenképpen túlzás, amit csinál, Rastignac egy ponton már-már féltékenységet érez.

A gyermekszeretet is önzés: a szülőnek is jó, a szülő a gyerekét azért táplálja, szépíti, mert őneki is jól esik. A saját gyerekének vesz meg mindent, nem idegen gyereknek. Egy szülő a saját képmását, életerejét adja tovább, biztosítja a gyerekében.

Goriot apó valahol nagyot tévedett a világban, azt hitte, becstelenül szerzett vagyonával meg tudja venni a lányai szeretetét. Mindent megadott nekik, nevelőnőt, kocsit, de ezzel nem sikerült elnyernie a szeretetüket. A lányai még csak nem is tudják értékelni, amit kapnak tőle, mert természetesnek veszik, hogy mindenét nekik adja.

Szinte már pitizik a lányai szeretetéért, csak az ő belterjes szeretetükre vágyik, és csak a halálos ágyán tud szembenézni önmagával. Akkor döbben rá, hogy amikor a lányai kedvesek voltak hozzá, olyankor mindig a pénzét akarták kicsalni, de nem szeretik igazán.

„Minden a pénztől függ, még az is, hogy leányaink vannak. Ó, hova lett a pénzem? Ha kincseket hagynék örökül, akkor gyógyíttatnának, ápolnának, hallanám, látnám őket. Kedves fiam, egyetlen gyermekem, inkább legyek elhagyatott, nyomorult koldus. Ha egy koldust szeretnek, legalább biztos lehet benne, hogy szeretik. De nem, gazdag szeretnék lenni, akkor látnám őket. Vagy ki tudja? Mindkettőnek kőből van a szíve. Túlságosan szerettem őket ahhoz, hogy szerethessenek. Aki apa, az legyen gazdag, s tartsa féken a gyermekeit, mint holmi makrancos lovakat. Én pedig térden álltam előttük. A hitványak! Mostani viselkedésük csak betetőzi azt, ahogyan tíz év óta bántak velem.”

Pénzközpontú ez a világ, ahol nem az érzelmek, hanem az érdek dominál. Az emberi kapcsolatokat is az érdek vezérli.

Ugyanakkor az is nagyon furcsa, hogy Goriot-t senki és semmi nem érdekli a lányain kívül: teljesen beszűkült világban él, nincsenek barátai és nincs más beszédtémája, csak a lányai.  A penzióban se beszélget a többi lakóval. A többiek egyenesen szenilisnek hiszik, mert nem válaszol, ha szólnak hozzá. Csak olyan témára figyel fel, ami valami kapcsolatban áll valamelyik lányával.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!