Az alábbi áttekintés célja, hogy rálátást adjon egy tágabb témára (csak a lényeget tartalmazza).

Az összefoglaló tartalma:

• a reneszánsz általános jellemzői, humanizmus
• a reneszánsz legfontosabb alkotói és alkotásai – Francesco Petrarca: Daloskönyv, Giovanni Boccaccio: Dekameron
• a magyar reneszánsz korszakai, jellemzői, magyar humanisták – Vitéz János
• a magyar reneszánsz legfontosabb alkotói és alkotásai – Janus Pannonius, Balassi Bálint
• az angol reneszánsz jellemzői, az angol színjátszás
• az angol reneszánsz legfontosabb alkotója, William Shakespeare munkássága
• a reneszánsz lezárulása, ellenhatása a barokkban és folytatása a klasszicizmusban

A reneszánsz a középkor utolsó időszakában jelent meg, művelődéstörténetileg önálló korszak. Itáliában 1340 és 1540 között tartott, és 3 évszázadot érint: trecento (1300-as évek), quattrocento (1400-as évek) és cinquecento (1500-as évek).

A reneszánsz szó jelentése: „újjászületés”, ami az antik kultúra újjászületésére utal. A reneszánsz korban újra felfedezték az antik kultúra örökségét, az ókori görög és római műveket olaszra fordították. Különösen a római, késő császárkori irodalmat kedvelték.

A reneszánsz először Észak-Itáliában jelent meg. A legkiemelkedőbb Firenze szerepe volt. A polgárság, a gazdag városok szellemi élete határozta meg a reneszánsz műveltséget.

A reneszánsz értékrend a polgárság által képviselt értékrend volt. Rájöttek az ember fontosságára, így kialakult a humanizmus (amely egyfajta emberközpontúságot jelent).

Ettől még nem szorult háttérbe a vallásosság, csak másképp tekintettek rá. Például a földi világra és a jelenre koncentráltak, míg a középkor embere a tekintetét mindig a túlvilági életre szegezte.

A természetet is már önmagáért szeretik, míg a középkor embere nem igényelte, hogy felfedezze a természet szépségét, legfeljebb Isten alkotásaként csodálta. A reneszánsz ember mindent csodál, ami a földi élet tartozéka.

Az ember felszabadultabban élt, az emberi érzések (pl. a szerelem) tiszteletre méltóak lettek, nem elfojtani igyekeztek őket, hanem megélni. Míg a középkor emberét visszafogottság jellemezte, és tartózkodott az életörömök élvezetététől, a reneszánsz ember kiélte magát, szerette az örömöket.

Ez abból is látszik, hogy a festményeken megjelent az emberi test szépsége (pl. Michelangelo: Dávid király). A legfontosabb festők: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Rafaello Santi, Botticelli.

De a reneszánsz először az irodalomban jelent meg, és csak utána követte a képzőművészet. Az alkotók – szemben a középkor anonimitásával  – nemcsak aláírták a műveiket, hanem büszke alkotói öntudattal vállalták őket.

Még egy fontos különbség a középkorhoz képest, hogy megindultak a nagy földrajzi felfedezések. A középkor embere nem igényelte, hogy világot lásson, hogy átlépje a határt (akár egész életét leélte egy helyen, legfeljebb a szomszéd faluba látogatott el). A reneszánsz ember azonban állandóan mozgott, az egész világot fel akarta fedezni.

Humanizmus

elsősorban Itáliában jellemző.

A humanizmus a reneszánsz kor szellemi, irodalmi, filozófiai vetületét jelenti. Vagyis humanista volt az író, a filozófus, a történettudós, a pedagógus (a képzőművész viszont reneszánsz). A humanista ember legfontosabb ismertetőjegye, hogy művelt volt, szépen tudott írni, beszélni.

A humanisták azt az ókori szemléletet elevenítették fel, amelyben még az ember állt a középpontban. Az emberközpontú irodalmat művelték, és az antik görög szerzőket tekintették példaképnek (akiket egyszerűen csak szerzőknek, „auktorok”-nak neveztek).

Vagyis az irodalom attól volt humanista, hogy követte az antik mintákat. A reneszánsz kor irodalmát alapvetően jellemzi az imitáció (követés, utánzás).

Az antik szemléletet követték, fontossá vált a mitológia is. Akkor számított humanistának egy költő, ha sok mitológiai utalást használt a műveiben. Az antik kultúra utánzása azonban egy idő után epigon irodalom születéséhez vezetett a reneszánsz korban.

A humanizmusnak filológiai vetülete is volt, szöveggondozással is foglalkoztak, az antik szerzők szövegeit latinra fordították.

A reneszánsz korban uralkodó filozófiai áramlat az újplatonizmus volt (a középkor még csak Arisztotelészt ismerte el, a reneszánsz korban viszont Platón filozófiája is felvirágzott).

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!