Janus Pannonius

(1434-1472)

Neve egy felvett név (latin, jelentése: „Magyarországi János”), ez a reneszánsz korban szokás volt. Eredeti neve Csezmiczei János.

Nevelője nagybátyja, Vitéz János nagyváradi püspök volt (édesanyja Vitéz Borbála). Itáliában tanult Ferrarában (Guarino da Verona olasz tudósnál, aki a ferrarai egyetem iskolamestere volt) és Padovában (ahol diplomát szerzett egyházjogból). Egyházi pályára készült.

1459-ben hazatért Magyarországra, és mivel tehetséges fiatalember volt, Vitéz János beprotezsálta a királyi udvarba. Előbb a királyné kancellárja volt, aztán Mátyás kinevezte pécsi püspöknek. (Pécsen nagy Janus Pannonius-kultusz van.)

Magyarországon az otthontalanság érzése gyötörte. 1465-ben Mátyás követségbe küldte, így újra Itáliába került, de elkövetett egy politikai hibát (nem tudjuk, hogy mit), és kegyvesztett lett.

Gúnyolódó, ironikus stílusa volt, mindenkivel csipkelődött (még a pápákat is kigúnyolta még diákként Itáliában), és ezzel sok ellenséget szerzett. Lehetséges, hogy most ezek üzentek, hogy váltsák le, mindenesetre a király is jobbnak látta eltávolítani a közéletből.

Ezután a mellőzöttség is gyötörte, ráadásul tüdőbeteg volt, és a betegsége is egyre súlyosbodott.

1471-ben részt vett egy összeesküvésben Mátyás ellen Vitéz Jánossal együtt, de a király leleplezte őket és Janusnak el kellett menekülnie az országból.

Akkor már súlyos beteg volt. 1472-ben, menekülés közben halt meg Medve várában, Horvátországban, útban Itália felé.

Költészete

Csak latinul írt.

Két korszaka volt:

1. itáliai korszaka (fiatalkori versek, az egyetemen írta őket, ekkor még csak felmerült benne, hogy költő lesz) – kétféle költeményt írt: epigrammát és panegirikuszt.

• szatirikus epigrammák (vagy római epigrammák Martialis modorában) – csipkelődő, gúnyolódó, csattanóra épülő versek, témái diákcsínyek, tréfák (ezek nem hősi epigrammák, mint a görög epigrammák), pl. Gryllushoz
• erotikus epigrammák (pikáns témák, pajzán stílus – pl. Fajtalankodásra tanító Linus)
• monumentális epigrammák (sírfelirat, komoly, tömör, ált. disztichonban írták) – a legismertebb Anyjának, Barbarának sírfelirata, de megírta saját sírfeliratát is, amelyben saját munkásságát méltatja
• panegirikuszok (nagyobb terjedelmű, disztichonban írt dicsőítő költemények) – ezek általában megrendelésre készült alkalmi versek, a leghíresebbet tanárához, Guarino mesterhez írta. Példák: Guarinóhoz, Marcellushoz

A fenti költeményeket még mind az egyetemen írta, hogy a tehetségét megmutassa.

A szerkesztésre is volt igénye. Janus Pannonius már „ciklusba”, füzérbe rendezgette a verseit, egymás után jönnek.

2. hazatérése után írt versei – elégiák

3 érzés körül csoportosulnak:

• szellemi otthontalanság, magány – unatkozott otthon, mert nem volt számára megfelelő szellemi közeg. Ekkor még nem volt reneszánsz kultúra Magyarországon, és Janus Pannonius „barbárnak” érezte az itteni közeget Itáliához képest.

Ezt az érzést fejezi ki pl. Egy dunántúli mandulafáról c. versében (túl korán érkezett költőként Magyarországra, itt még nem érett meg a kor a fogadására, nincs olyan közeg, amely megérti, megbecsüli, ezért pusztulásra van ítélve, akárcsak a télben virágzó mandulafa). Ez egy epigrammaformába sűrített elégia.

Hasonló érzést fogalmaz meg A narni-i Galeottóhoz c. versében is (Magyarországon már nem tud verset írni, mert ez a műveletlenség, ami itt van, elnémítja őt, szelleme itt visszafejlődik – ez egy mentegetőzés).

• testi gyengeség, betegség – tüdőbaj gyötörte, szenvedéseit megjeleníti versben is, pl. Mikor a táborban megbetegedett, Saját lelkéhez.

Kiemeli az ellentétet fényes szelleme és testi gyengesége között, teste börtönben tartja a szellemét, amely nem tud szárnyalni a testi fájdalmak miatt. Ennek megfelelően hangja is melankolikus, elégikus.

A magyar irodalomban először jelenik meg a költői öntudat Janus Pannoniusnál. Megjósolja eljövendő hírnevét, és megfogalmazza sírfeliratát is.

• költői öntudat, hírnév – saját műveinek nagyságáról beszél, pl. Pannónia dicsérete c. versében, ahol azt mondja, ő tette híressé Magyarországot („szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld”). Ő olyan híres, hogy elsősorban róla jegyzik a hazát. Horatius öntudata tükröződik benne, a nevét se rejti el, mint a középkor költői.

Magyarországi korszakának 2 fontos műfaja

• epigramma (pl. Pannónia dicsérete)
• elégia (pl. Búcsú Váradtól, Egy dunántúli mandulafáról, Mikor a táborban megbetegedett)

Búcsú Váradtól c. versében a negatív tájfestés jelentős (a magyar költészetben először jelenik meg a természet) és az, hogy megjelenik benne a humanista ember értékrendje (pl. az első érték az egészség, második az ókori szerzők tisztelete, harmadik a régi magyar királyok, a nemzeti múlt tisztelete stb.)

Prózát is írt, amelyek fordítások. Tudott görögül, így Plutarkhoszt, Plórinoszt fordította görögből latinra.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!