Legfontosabb reneszánsz alkotók

Francesco Petrarca

(1304-1374)

Reneszánsz költő, aki latin és olasz nyelven írt (megjelent a nemzeti nyelvű irodalom is!)

Firenzei volt, fehér guelf, mint Dante, és őt is száműzték, amikor még meg sem született. Családja elmenekült Arezzóba, ott született Petrarca. Fiatalkorában családjával eljutott Avignonba, amely az 1320-as években már gazdag város volt, a „pápák városa”.

Később elismerést aratott, Rómában babérkoszorús költővé nyilvánították (poeta laureatus = babérkoszorús költő).

Életének meghatározó eseménye volt a Mont Ventoux hegy megmászása. A hegy tetején felütötte Szent Ágoston Vallomásait, felolvasta azt a részt, ahol kinyílt a könyv, és magára vonatkoztatta a sorokat. Az idézet arról szólt, hogy a legcsodálatosabb az ember, és az ember lelkivilága tiszteletreméltóbb, rejtelmesebb még a természet csodáinál is.

23 éves korában találkozott egy szép hölggyel, aki négy-öt gyermek édesanyja volt és férjezett, érett asszony. Petrarca beleszeretett, és ő lett a múzsája, csodálatának tárgya. A hölgy neve Laura (a név jelentése babérlomb, arany, fény). Petrarca verseket írt hozzá, de semmilyen kapcsolat nem volt köztük.

Amikor Laura meghalt, akkor Petrarca költészete is fordulatot vett, gyászolni, jajgatni kezdett.

Fontosabb művei

• Africa: latin nyelvű, befejezetlen eposz (Petrarca ezt tartotta a legjobb munkájának, ma szonettjeit értékeljük legtöbbre)
• Daloskönyv (Canzoniere) – Petrarca szonettjeinek gyűjteménye, az 1340-es években jelent meg, 366 verset tartalmaz. Műfajilag nem egynemű: van benne 300 szonett, a többi balláta (a ballada egy formája) és canzone (dal).

Szonettforma: olyan versforma vagy műforma, amely 14 sorból és 4 versszakból áll.

Palermóban alakult ki. II. Frigyes német-római császár Szicíliában telepedett le, Palermóban alakított ki fejedelmi udvart, ahol maga köré gyűjtötte korának reneszánsz művészeit, itt jött létre.

Petrarcai szonett: a petrarcai változatban az 1-2. versszak négysoros, a 3-4. versszak háromsoros. Rímképlete: abba abba cdc dcd. Jambikus.

Egy témabeli, hangnembeli váltás történik, a mai szonettben az első két versszak után, Petrarcánál az utolsó strófa előtt.

A Daloskönyvben egyfajta lelki önéletrajz bontakozik ki a költeményekből, és Laura is megjelenik benne.

A Laurához szóló verseknek 2 csoportja van:

• Laura életében született versek
• Laura halála után született versek (elsiratja, de abban reménykedik, hogy a túlvilágon találkozni fognak – mert bár a reneszánsz ember elfordult egy kicsit Istentől, de azért mélyen hívő maradt)

A Daloskönyv politikai verseket is tartalmaz, fő gondja Itália egyesítése, Itália békéje.

Petrarca fontosabb versei

• Ti szerencsés füvek… – végigveszi a természet jelenségeit, de a természet szépsége Laura szépségét tükrözi. A természetet az teszi széppé, hogy ott van a mélázgató madonnája.

Leltárszerűen felsorolja a kedvesében megtalálható szép dolgokat (szeme, lába nyoma, stb. – a középkorban a szépség leírása a hajnál, a szemnél, az arcnál véget ér, Petrarca már a hölgy lábát is meri dicsérni).

Egy felszólító mondat van a 4. versszakban – itt témaváltás, fordulat történik. A természettel való azonosulás jellemző, de az utolsó versszakban féltékeny a természetre, mert az közelebb tudott kerülni Laurához. Végig Lauráról szól, csak a végén jelenik meg a költő.

• Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad… – Távolodik Laurától, de a lelke visszaszáll hozzá.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!