William Shakespeare

(1564-1616)

Egy Stratford-Upon Avon nevű városkában született az Avon folyó partján középpolgári családban.

Életének első szakasza szerencsétlenül kezdődött. Az iskolában megbukott, rosszul nősült (egy 6-7 évvel idősebb nőt vett el).

Húszéves kora körül ott hagyott mindent, Londonba ment és a Globe színház részvényese lett.

Élete végén visszatért a szülőhelyére meggazdagodva (de még végrendeletében sem szerepel, hogyan szerezte a vagyonát).

Vajon ez az ember azonos-e Shakespeare néven alkotó híres drámaíróval? Nem tudjuk. Ez a máig megválaszolatlan Shakespeare-kérdés.

36 drámai művéből csak 3 történet volt eredeti, a többinek a cselekményét másoktól vette át. Akkoriban nem volt jellemző az eredetiség és nem is volt követelmény.

Műfajok, amelyekben alkotott

• tragédiák – a „tragédia királyának nevezik”.
• vígjátékok – 2 fajtát írt: könnyedebb és sötétebb, ami közelít a tragikushoz
• királydrámák – valójában történelmi drámák vagy „krónikás színművek” voltak
• regényes színművek (mesés színjáték) – a szereplők egy mélypontról indulnak el, és egy csodás megmenekülés emeli ki őket a bajból, a végén a megbékélést átszövi a rezignáció (lemondó, elégikus hang).
• szonettek – Shakespeare 154 szonettet írt. Nem bontja strófákra a költeményeket. Ellentétben a petrarcai szonettel, a shakespeare-i szonettben az utolsó két sorban van egy összegzés, 3×4 keresztrímes sor van, de az utolsó két sort párosrímmel köti. Szonettjeinek címzettje a Herceg, ill. egy titokzatos Fekete hölgy. Legismertebb szonettjei: LXXV. szonett és LII. szonett

A fenti műfajokon kívül írt még:

• elbeszélő költeményt (Lukrécia meggyalázása)
• mitológiai románcot (Vénusz és Adonisz)

Három alkotói korszaka:

1. korszak (1590-1601) – 22 művet írt.

• királydrámák: III. Richárd, IV. Henrik, V. Henrik, János király
• könnyedebb vígjátékok: Szentivánéji álom, Tévedések vígjátéka, A velencei kalmár, Vízkereszt, vagy amit akartok, Ahogy tetszik
• korai tragédiák: Julius Caesar, Rómeó és Júlia

2. korszak (1601-1608) – komorabb, pesszimistább világszemlélet – nagy tragédiák: Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra, Coriolanus, Athéni Timon
3. korszak (1601-1611) – regényes színművek: Téli rege (Kosztolányi fordította), A vihar (Babits fordította, egyik szereplője, Kalibán Szabó Lőrincnél is megjelenik) – belenyugvás, feloldódás van a befejezésben.

Művészileg legjobbnak tartott művei: Hamlet (a világirodalom csúcsa) és a III. Richárd. Az oktatásban jelenleg a Rómeó és Júliát tanítják, régen a Julius Caesart tanították.

Rómeó és Júlia

a történet Shakespeare előtt is ismert volt, korábban egy olasz szerző is feldolgozta, és Shakespeare ismerte az olasz művet. Nyomtatásban 1597-ben jelent meg.

A cselekmény középpontjában két család viszálya áll, és egy szerelem, amely a családi ellentét árnyékában szövődik. A történet 5 nap alatt játszódik (vasárnaptól csütörtökig) Veronában.

Alapkonfliktusa két értékrend, két világnézet összeütközése. A Capulet és a Montague család közti konfliktus mellett ugyanis van egy generációs ellentét és egy ebből eredő értékrendi különbség is a szereplők között.

A szülők és az idősebb szereplők még a középkori értékrendet képviselik, melynek lényege a tekintélyelvűség, tisztelet, a gyerekek engedelmességgel tartoznak a szülőknek, nincs szabad párválasztás, a házasság anyagi és családi érdekek alapján köttetik. A fiatalok ezzel szemben a reneszánsz értékrendet vallják, melynek lényege a humanizmus, szabadság, szerelmi házasság. Vannak persze kivételek, pl. Lőrinc barát idősebb szereplő, mégis segít a fiataloknak, a szolgák fiatalok, mégis a feudális értékrendet képviselik.

Rómeó és Júlia nem lázadni akarnak, mégis szembekerülnek a régi, feudális értékrenddel, ezzel önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy képviselői lesznek.

A Rómeó és Júlia az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a hitvesi szerelem, a kölcsönös vonzalom és a szabad párválasztás áll.

A reneszánszt mintegy ellenhatásként a barokk váltotta fel, amely az ellenreformáció szellemével fonódott össze, visszatért a vallásossághoz és a transzcendenciát hangsúlyozta.

A középkor és a barokk között csak egy felvillanás volt a reneszánsz, mivel a barokk a középkor egyenes folytatása, míg a reneszánsz folytatása majd a klasszicizmus lesz, amely szintén az antikvitáshoz nyúl vissza (és amely a reneszánsz „édes gyermeke”).