Magyar reneszánsz

Az itáliai reneszánszhoz képest későn kezdődött, csak az 1430-as években, Zsigmond uralkodása alatt. Ezt még kancelláriai reneszánsznak nevezték, mert hivatalosan humanista szövegeket írtak a kancellárián (ez a kiadott oklevelek stílusában mutatkozott meg).

Zsigmond idején már megmutatkoztak a reneszánsz korai jelei a hivatalos adminisztrációban. Később, Mátyás király uralkodása alatt folytatódott és virágkorát élte a kancelláriai reneszánsz.

A magyar reneszánsz 2 nagy korszaka

(van más felosztás is, vannak, akik 3 vagy 4 szakaszra bontják a magyar reneszánsz korát)

• 15. század második fele (az 1450-es évektől kb. 1490-ig tartott, Mátyás haláláig) – latin nyelvű, csak egy szűk kör művelte.

Az első humanista Magyarországon Vitéz János nagyváradi püspök volt, unokaöccse pedig az első magyar reneszánsz költő, Janus Pannonius pécsi püspök, aki még latin nyelven alkotott, és megelőzte korát (mert amikor ő élt, még nem volt meg Magyarországon a fogadókészség a reneszánsz költészetre).

A korszak legműveltebb emberei a főpapok voltak, Magyarországon a kor két legnagyobb könyvtára Vitéz János nagyváradi és Janus Pannonius pécsi könyvtára volt. Ezeknél csak Mátyás király reneszánsz könyvtára volt nagyobb. Az első humanista művet is Vitéz János írta Magyarországon, 1451-ben a Leveleskönyvét.

Mátyás reneszánsz udvart alakított ki, mely az 1480-as években élte fénykorát. Itáliai humanistákat gyűjtött maga köré, pl. Antonio Bonfini, aki a magyar humanista történetírás nagy mestere lett (ő írta le először, hogy a magyarok a hunoktól származnak), és Galeotto Marzio, akinek egy anekdotagyűjtemény fűződik a nevéhez.

1473-tól a könyvnyomtatás is elindult Budán Hess András nyomdájában.

Két jellemző műfaj volt: 1. episztola (Cicero levelei adták a mintát), lehetett baráti levél vagy főurak ajánlólevele, 2. szónoki beszéd (oratio, ez is Cicero példája nyomán), amely lehetett dicsérő vagy buzdító jellegű.

• 16. század – nemzeti nyelvű, széles körben művelték (elterjedt a jómódú nemesi kúriákban is), a reformáció szellemével ötvöződött (az 1550-es évekre Luther hitújító tanai már nagyon ismertté váltak Magyarországon). A reneszánsz mint gondolkodásmód a gazdagabb polgárra, a reformáció a szegényebb polgárra volt jellemző (a reformáció puritanizmusa szemben állt a reneszánsz pompával).

A reformáció irodalmában is születtek mesegyűjtemények, anekdoták pl. a bibliafordításáról és kolozsvári nyomdájáról is ismert Heltai Gáspár Száz fabulája.

A korszak tipikus költője Balassi Bálint, aki a magyar „kétkezes reneszánsz” képviselője: védi a hazát, de alkotni is tud (egyik kezében kard, a másikban toll).

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!