Móricz Zsigmond: Barbárok (elemzés)
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája az író 1932-ben megjelent Barbárok c. kötetének címadó alkotása. Móricz egyik legtöbbet olvasott és elemzett műve.
Keletkezése: Móricz 1931-ben írta, azután, hogy végleg lezárta a dzsentritémát (a Rokonok c. regénnyel) és újra a nép problémái felé fordult. Regényekben, novellákban, riportokban számolt be a tanyákon élő emberek, és általában a parasztság ijesztő elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról.
A személyes élmények erősen befolyásolták (a paraszti világból jött), kötődött az élményeihez és az írás során a tapasztalatokból indult ki. Így tudott realisztikus, sőt naturalisztikus lenni.
Társadalmi háttér: A mű egy sajátos világról ad hírt, a pusztán élő emberek világáról. Az ún. ridegpásztorok (azaz legeltető állattartást, „ridegtartást” végző juhászok, gulyások, csikósok) a civilizációtól távol éltek elszigetelten, a társadalmon kívüli magányban.
A fátlan síkságon, az alföldi rónán, ahol ezek a pásztorok legeltettek, egy kultúra alatti, babonás misztikummal átszőtt világ jött létre. A nehéz életkörülmények bizonyos esetben félelmetes kegyetlenséget szültek és igazi vadembereket, „barbárokat” termeltek ki.
Műfaj: novella
Típus: balladaszerű novella
Téma: egy kettős gyilkosság és felderítése.
Stílus: realista, naturalisztikus részletekkel
Hangnem: látszólag közömbös, szenvtelen, „riporteri” hang és szűkszavúság jellemzi a novella elbeszélőjét.
Cím: egyetlen névszó, utal a bíró végszavára és az összes szereplőre (ugyanis általában a juhászok világára érvényes). Vonatkozik a történetben szereplő embertelenségre (veres juhász) és a nehéz, barbár életkörülményekre (Bodri juhász és családja). Tehát másként barbár veres juhász, másként Bodri juhász és másként a civilizáció világa.
Idő: a történelmi idő jelöletlen. Hiányzik a korfestés, így pontosan nem állapítható meg, hogy melyik történelmi korszakban játszódik a mű. Csak sejtjük, hogy az író jelenéről van szó (esetleg a közelmúltról, azaz a 19. század végéről).
A történet nincs időhöz és térhez kötve, mintha a szereplők társadalmon kívüli helyzetben lennének. A korra vonatkozó információk hiánya a népmesék és a népballadák világához közelíti a novellát. Az időbeli elbizonytalanítás példázatszerűvé teszi a történetet, általánosító jelleget ad neki.
Időtartam: a novella egyes részeinek időtartama ritmikusan változik. Az első és az utolsó rész cselekménye néhány óra alatt játszódik le, míg a középső rész kb. egy év eseményeit dolgozza fel.
Helyszín: a puszta (1. rész), az egész Alföld és a Dunántúl (2. rész), Szeged (3. rész).
Szerkezet: világos, átlátható. A novella 3 részre tagolódik, ami megfelel a klasszikus retorika szabályainak és népmesei szám is. Az egyes részek felépítése követi az elbeszélés egészének tagolódását. Ez a szerkesztés a belső arányosság és a szerkezeti teljesség érzetét kelti.
1. rész: témája egy kettős gyilkosság. 3 egységre tagolódik: 1. Bodri juhász a pusztán, 2. látogatók, 3. gyilkosság.
Esteledik a pusztán. A puli csaholása jelzi, hogy pusztabéliek jönnek és nem jó szándékkal. A két másik juhász beleköt Bodri juhászba azzal az ürüggyel, hogy meg akarják venni tőle a rézzel kivert szíját. Bodri juhász nem akar megválni a szíjtól, mert magának csinálta meg a fiának.
A szűkszavú beszélgetés után a hirtelen beálló sötétben a veres juhász társa segítségével lelkifurdalás nélkül agyonveri a Bodri juhászt, annak 12 éves kisfiát és három kutyájukat. Kegyetlenségüket bizonyítja, hogy az áldozatok sírján szalonnát sütnek. Végül elhajtják a Bodri juhász nyáját és elviszik két szamarát.
2. rész: témája a keresés. 3 egységre tagolódik: 1. Bodri juhász feleségének érkezése, 2. keresés, vándorlás, 3. felfedezés.
10 nap elteltével a feleség keresi a családot, és találkozik a gyilkos veres juhásszal is, akitől tudakozódik a férje után. A veres juhász eltéríti, hazudik neki (azt állítja, a Dunántúlra ment a férje). Az asszony a félrevezető mondat nyomán elindul nyugat felé, a Dunán is átkel, s mindaddig keresi a férjét, amíg be nem köszönt a tél.
Télre hazamegy a falujába, de tavasszal ismét elindul, kimegy hetekre arra a helyre, ahol a Bodri juhász legeltette a nyájat (ez a gyilkosság helyszíne).
Augusztusban a puli fia rátalál a sírra a nagy körtefa alatt. Az asszony előássa szerettei holttestét, férje nyakán megtalálja a rézveretes szíjat. Ez bizonyítja, hogy a Bodri juhász gyilkosság áldozata lett. Az asszony eltemeti férjét, fiát és a szíjjal elmegy Szegedre bejelenteni a gyilkosságot.
3. rész: témája a leleplezés. 3 egységre tagolódik: 1. veres juhász tagadása, 2. veres juhász szembesülése az övvel, 3. beismerés.
A szegedi törvényszéken játszódik, a vizsgálóbiztos vallatja a veres juhászt, akit sok bűnténnyel, lopással, gyilkossággal vádolnak és akasztás vár rá. Mindet bevallja, de a Bodri juhász megölését nem (sejti, hogy ez volt élete legaljasabb bűntette, ezért makacsul tagadja). Nincs bizonyíték, nincsenek tanúk (nem tudni, a másik juhász, aki a bűntársa volt, hol van, talán őt is megölte). Nem lehet rábizonyítani semmit.
A vallatószobában a kilincsre akasztott szíj látványa töri meg: „nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett, nézett mereven, és a szája elkezdett habot verni”. A veres juhász a szíj láttán a primitív ember ősi riadalmát érzi: azt hiszi, áldozata kikelt a sírjából és eljött, hogy tanúskodjon, elmondja az igazságot. A kísértettől való félelem megtöri konokságát, összeomlik és végül bevallja tettét.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Nagyszerű elemzést olvashattam! Nem tudhatom, hogy ez kinek a munkája, de igazán megérdemelné, hogy a neve is tudott legyen.
Pontos, alapos, lényegre törő, igazán elolvasásra, sőt elmélkedésre érdemes. Örülök, hogy erre az elemzésre rátaláltam.