Móricz Zsigmond Rokonok című regénye könyv alakban 1932-ben jelent meg (az író a Pesti Napló c. lapban kezdte közölni 1930-ban). A könyv már egy átdolgozott, bővített kiadás, hangneme is keményebb, bírálóbb. A teljes kiábrándulás, a teljes illúzióvesztés regénye.

Társadalmi háttér: A Rokonok ún. dzsentriregény. Móricz a dzsentriregényekben a Mikszáth Kálmán által elkezdett, jellegzetes témát folytatta. Móricz idején azonban a dzsentri már nem volt ugyanolyan, mint Mikszáth idején, ezért Móricz regényei keserűbbek (pl. az Úri muri azt mutatja be, hogy még a jó képességű emberek is bukásra vannak ítélve).

Az egyes dzsentriregények azt a folyamatot mutatják, ahogy az író egyre jobban kiábrándult ebből a társadalmi osztályból. Ennek a kiábrándulási folyamatnak a végpontján áll a Rokonok, Móricz utolsó dzsentriregénye.

Történelmi háttér: Magyarország az 1920-as, 1930-as években még magán viseli a feudalizmus sok jelenségét (társadalmi szokások, hierarchia, úr-szolga viszony, nő-férfi viszony mind elavult képet mutat). De megjelennek a vadkapitalizmus csírái is (bankügyletek, kölcsönök, pénzügyletek). Ez megmérgezi az emberi tisztességet, a becsületet, az emberi kapcsolatokat.

Keletkezése: Hátterében az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság áll. Ez a válság is hozzájárult ahhoz, hogy Móricz végleg elvesztette hitét a dzsentriben. Ebben az időben szinte naponta derült fény a különféle államhivatalnokok, városi vezetők sikkasztásaira, visszaéléseire. A válság felszínre hozta ezeket a botrányos ügyeket, az egész intézményes korrupció lelepleződött, ez adta a regény valóságalapját.

Műfaj: regény

Típus: dzsentriregény

Téma: A vezető társadalmi réteg korruptságának leleplezése az új főügyész, Kopjáss István hivatali pályafutásának bemutatásával.

A Rokonok középpontjában egy nagyszabású úri panama áll (Panama az Atlanti és a Csendes-óceánt összekötő csatorna. Panamázni = nem tisztességes úton, összeköttetés vagy csalás révén előnyhöz, többlethez jutni).

Stílus: realista. (A Rokonok az a regény, amelyben kiteljesedik Móricz realista ábrázolásmódja.)

Cím: témajelölő, kifejezi a regény központi mondanivalóját, amely az ún. „kapcsolati tőke”, a protekció kérdését veti fel.

Problematikus, hogy a különféle állásokba protekció alapján olyan emberek kerülnek, akiket rokoni szálak fűznek ahhoz, aki kinevezte őket. A protekció azért virágzik, mert a vezetők a megbízhatóságot fontosabbnak tartják, mint a hozzáértést. Legkönnyebben az adott személy rokonai jutnak protekcióhoz, mivel egy rokonnál elvileg nincs megbízhatóbb ember.

A protekcionizmus azt eredményezi, hogy nem a hozzáértő, tehetséges emberek kerülnek a fontos pozíciókba, hanem a megbízhatóak. Ez oda vezet, hogy az ország nem tud fejlődni, és nem halad előre semmi.

Idő: a megírás ideje, 1929 (a nagy gazdasági válság éve). Móricz a saját korát mutatja be.

Időtartam: az új főügyész megválasztásának másnapján indul a cselekmény

Helyszín: egy képzeletbeli alföldi nagyváros, Zsarátnok.

Ez a város sokak szerint Debrecennel azonosítható. Tipikus város, de nem tipikusan Debrecen. Egy közepes nagyságú alföldi város, amely több város jellegzetességeit is magán viseli.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!