Nyelvezet: feltűnők a tájnyelvi szófordulatok, kifejezések. A tájnyelv használatának atmoszférateremtő ereje van.

Nyelvi eszközök: jellemábrázoló és hangulatteremtő, feszültséget fokozó szerepük is van.

Móricz a töredékes beszéddel ill. a beszéd hiányával jellemzi szereplőit. Az 1. részben tömör, hiányos mondatok érzékeltetik a beszédtől elszokott pusztai emberek szűkszavúságát. A beszélgetésben a kérdések és válaszok a legtöbbször egymás ismétlései, csak más hanglejtéssel.

A pásztorok hallgatag emberek, ezért a csöndek sokszor beszédesebbek, mint a kimondott szavak. Miközben a szavak szintjén nem derül ki semmi, Móricz a kutyák izgatottságával jelzi a feszültség növekedését.

A nyelvnek hangulatteremtő szerepe is van: a lassan meginduló beszéd, a nagy szünetek, a pár szavas beszélgetés (1. rész) a gyanakvás légkörét teremti meg. A hosszú hallgatás fokozza a vibráló nyugtalanságot.

A verbális kommunikáció mellett másfajta kommunikációs csatornát is megfigyelhetünk a novella világában, pl. amikor Bodri juhász a pillantásával a juhászbotját keresi.

A szereplők alig beszélnek, és ha beszélnek, akkor se arról beszélnek, ami igazán fontos. Metanyelvi üzenetek sokkal inkább vannak, pl. a veres juhász valójában nem azt akarja tudni, hogy mikor járt kint a pusztában a Bodri juhász felesége, hanem biztos akar lenni, hogy nem áll az útjába semmilyen váratlan körülmény.

A fő cselekmény tehát a kimondott szavak alatt történik. A két rabló felkészül a gyilkosságra, de ebből verbális szinten semmi nem érzékelhető.

Az asszony is hallgatag, beszéde csak a legszükségesebbekre szorítkozik (2. rész). Az elbeszélő az ő lelkéből se mutat meg semmit, nem avat be a gondolataiba.

Szereplők, jellemek: Móricz távolságot tart szereplőitől, és a szereplők is távolságot tartanak egymástól.

A novella szereplői 3 csoportra oszthatók:

• áldozatok: a Bodri juhász és családja
• gyilkosok: a veres juhász és társa
• igazságszolgáltatás: a bíró

 

Veres juhász és a társa: emberségükből kivetkőzött rablógyilkosok, durva lelkű, érzéketlen szörnyetegek, akik hidegvérrel gyilkolnak. Agyonverik a Bodri juhászt meg a fiát, aztán kiásatják a kutyákkal a sírt, belerakják a tetemeket, betemetik, aztán a síron tüzet raknak és szalonnát sütnek rajta. Végül mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan elballagnak az áldozattól rabolt zsákmánnyal. Ez az embertelen barbarizmus undorodást, taszítást vált ki az emberből.

A gyilkosságra nem a szegénység, a nyomor vagy az éhezés viszi rá a veres juhászt. Mindhárom juhász jómódú ember, hiszen nem az uraság nyáját őrzik, hanem a sajátjukat (ezt a „nyájajuhász” szóból tudjuk, ami azt jelenti, hogy saját nyája van).

A veres juhász embertelenségét jelzi, hogy megengedhetőnek, sőt, természetesnek tartja, hogy megöljön egy másik embert 300 birkáért és 2 szamárért. Nem a szükség bírja rá, egyszerűen a vagyonszerzésnek egy ősi, történelem előtti módját, a rablást alkalmazza.

Őrá használja a vizsgálóbíró a „barbár” szót a mű végén, amikor hosszan, eltűnődve néz a távozó veres juhász után. Betörhetetlen, megközelíthetetlen ember ez a veres juhász, minden emberi hiányzik belőle. Nagyon átkozott, feneketlen gazság, ősi sötétség van benne. A bíró azt mondja, 25 botot kap a kivégzése előtt, ezzel is megszégyeníteni akarják.

Bodri juhász: különb azoknál, akik meggyilkolják. Tisztességes, rendes ember. Lelki gazdagságát, művészi hajlamát, a szépséghez való ragaszkodását jelzi, hogy ő maga készítette a gyönyörű rézveretes szíjat, amelynek ürügyén megtámadják. Őt nem tette kegyetlenné a nehéz életforma, nem veszett ki belőle az emberség, halála ezért váltja ki az olvasó részvétét.

Bodri juhász felesége: az emberi jóság, a hűség, az életre szóló összetartozás megtestesítője. 10 nappal a gyilkosság után kitartóan keresi a nagy pusztában eltűnt férjét és fiát. A népmesék lehetetlenre is képes, mindent legyőző hőseire emlékeztet.

Vizsgálóbíró: jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát. Nem gőgös, nem nézi le őket. Ugyanazt a tájnyelvi dialektust használja, mint ők, a saját nyelvükön beszél velük. Szakmabeli mesterfogása, bravúrja az a lelemény, hogy a rézveretes szíjat a kilincsre akasztja. Ismeri a pusztabeliek babonás hiedelmeit, és tudja, hogy a szíj látványának meglesz a hatása.

A végén a barbár szót nem indulatosan mondja, hanem inkább szomorúan. A természetes emberség, az igazságérzet beszél belőle.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!