Hogyan gyászolják Ivan Iljicset?

Pjotr Ivanovics, az elhunyt legközelebbi barátja, részvétlátogatásra megy Ivan Iljics özvegyéhez.

Ivan Iljicsnek a kapcsolata nemcsak barátaival volt felszínes, hanem a családjával is. Felségét, Praszkovja Fjodorovnát elsősorban az önsajnálat jellemzi, egy furcsa szerepjátszás az, amit előad: férje betegsége kapcsán is csak magát sajnáltatja, hogy ő mit élt át, mit szenvedett.

Azért fogadja Pjotr Ivanovicsot, hogy megtudja, mennyi pénzt tud kicsikarni az államtól a férje halálával. A látogató kénytelen végighallgatni az özvegy álszent sopánkodásait, színlelt sirámait arról, hogy a beteg szenvedései miképpen hatottak az asszony idegeire.

A részvétlátogatás egy kiürült szokás, szerepjátszás, formalitás, semmi tartalma, érzelmi telítettsége nincs. Szeretnének túl lenni rajta, és mást gondolnak, mint amit mondanak, és ezt tudják egymásról.

Ivan Iljicsék nyárspolgárok, lakásuk is eszerint van berendezve: a gyász komorságával groteszk ellentétben áll a rózsaszínű szalon ízléstelensége, a puff ócska rugóinak nyikorgása.

Megismerve a barátok és hozzátartozók közönyét, lelki ürességét, az olvasó kíváncsi lesz, milyen ember volt ez az Ivan Iljics, hogy senki se siratja meg, senki se akarja meggyászolni, távozása senkiben se hagyott hiányérzetet. A mű további részében erre a kérdésre kapunk választ.

Milyen volt Ivan Iljics élete?

„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt”

– foglalja össze Tolsztoj a főszereplő sorsát, mielőtt bemutatná az életét, itt már kronologikus rendben.

Kérdés, hogyan lehet az egyszerű, mindennapi élet iszonyú? Egy olyan ember élete, aki a megszokott erkölcsi normák szerint élt?

Ivan Iljicsnek már az apja is minisztériumban dolgozott. Bár világos volt, hogy semmilyen komoly munkára nem alkalmas, hosszú szolgálati ideje és magas rangja miatt nem kergethették el. Ezért valamilyen kiagyalt, fiktív pozíciót kapott, azonban nagyon is valóságos pénzt fizettek neki.

Három fia közül Ivan Iljics a középső volt: minden tekintetben középszerű ember. Jó eredménnyel tanult, tehetséges, jó szívű, jó kedélyű fiú volt, aki vonzódott a magas állású emberekhez.

Eszményi hivatalnokként mindig szigorúan teljesítette a kötelességét. Kötelességének pedig azt tekintette, amit a magas állású emberek megszabtak neki. (Munkája nem egy érdekes munka, csak aktatologatás, határozatfogalmazás, bár az is tény, hogy biztos állás. Az ilyen munka nem ad szabadságot, nincsenek száguldó gondolatai az embernek, nincs fantáziája, szelleme rabságban van.)

Ivan Iljics nem szerelemből nősült, hanem azért, mert ez a szokás. Házassága az első év után megromlott: feleségével egyre többet veszekedtek, ezért Ivan Iljics mind több időt töltött a hivatalában, hogy ne kelljen otthon lennie. Mivel tökéletes csinovnyik volt, egyre magasabb beosztásba jutott.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!