Legfontosabb rész a Pokol, melynek egyes részein a bűnök hierarchiájának megfelelően helyezkednek el a bűnelkövetők (de a mű nem követi az egyházi bűnök hierarchiáját).

Dante a bűnöket 7 nagy csoportra osztja. A Pokol előcsarnokában bűnhődnek a kereszteletlenek (pl. az ókori költők, Vergilius és Horatius, akik erkölcsös életet éltek a maguk idejében, de pogányok voltak, mivel olyan korban éltek, amikor még nem volt kereszténység).

• 1. kör (a Pokol tornáca): közönyösök – amikor ők éltek, már volt kereszténység, így lehettek volna keresztények, de ők pogányok maradtak (még a Pokol is kiveti őket magából).

Már bent a pokolban: mértéktelenek

• 2. kör: szerelemben mértéktelenek
• 3. kör: tivornyázásban, evésben mértéktelenek (torkosok, falánkok)
• 4. kör: a pénz szeretetében mértéktelenek (fösvények, uzsorások)
• 5. kör: a haragtartásban mértéktelenek (haragosok)
• 6. kör: eretnekek – keresztények, de a katolikus egyház dogmáinak nem megfelelő elveket terjesztenek
• 7. kör: erőszaktevők (gyilkosok, rablók, akik másokkal szemben erőszakosak, öngyilkosok, akik önmagukkal szemben erőszakosak, és istenkáromlók, akik Istennel szemben erőszakosak)
• 8. kör: csalók (kerítők, hízelgők, simóniákusok, varázslók, nyerészkedők, sikkasztók, képmutatók, tolvajok, rossz tanácsadók, viszályszítók) – nem bíztak bennük azok, akiket becsaptak
• 9. kör: árulók (testvérgyilkosok, hazaárulók, jótevőik elárulói) – bíztak bennük azok, akiket elárultak, ezért ez a legsúlyosabb bűn

A Föld középpontjában (a legmélyebb helyen) pedig ott áll jégbe fagyva Lucifer, aki szintén bűnhődik, mert elárulta Istent. Három feje van, és három szájával a három főbűnöst, Júdást, Brutust és Cassiust tépkedi.

A legsúlyosabb bűn Dante szerint az árulás, így az árulók bűnhődnek a legsúlyosabban (Júdás, Brutus, Cassius). De Odüsszeusz is mélyre kerül (a faló miatt a cselvetés bűnében vétkes). A rokongyilkosság azonban még nagyobb bűn (mert ott van bizalom), Káin szenvedésének helye a Pokol legmélyebb köre.

A csalás Dante szerint nagyobb bűn, mint az erőszak (a csalók mélyebbre kerülnek, mint az erőszaktevők), mert csalásra csak az ember képes, míg az erőszak megjelenik az állatvilágban is, mivel az ösztöneink visznek rá minket.

Kicsit már a reneszánsz értékrend is megjelenik: a házasságtörés nem akkora bűn Dante szemében, sőt, megviseli a szerelmesek (Paolo és Francesca) szenvedése, akiknek az a bűne, hogy mértéktelenek voltak a szerelemben. Ők a 3. körbe kerülnek, Dante enyhe büntetést ad nekik, ezzel túllépte az egyházi nézőpontot. (És még az enyhe büntetést is túlzásnak érzi.)

Dante érzéseit kettősség jellemzi, amikor a Pokolban jár, a büntetést és a bűnöket látva két szélsőség jelenik meg az érzelemvilágában: a legmélyebb szánalom és a legnagyobb megvetés. (Van, amikor sajnálja a bűnösöket, van, amikor nem.) De a büntetés igazságosságát soha nem kérdőjelezi meg, mivel ez Isten ítélete volt.

A mű írásakor politikai szempontokat érvényesített, egyes kortársait is beleírta a műbe, politikai ellenfeleit betette a Pokolba (a műnek politikai célzata is volt).

A szerelmeseket azért érti meg, mert ő maga is volt szerelmes, és át tudja érezni, azonban a politikai ellenfeleit nem szánja. Politikai sorstársaival, a császár híveivel viszont együttérez, sajnálja őket, tisztelettel néz rájuk, annak ellenére, hogy a Pokolban vannak.

Súlyos büntetést kaptak a Pokolban a pápák is, őket Dante nem sajnálja, hanem megveti és gyűlöli. A simónia (egyházi hivatalokkal való kereskedés) bűnét például csak a pápák követhetik el, ez kifejezetten a pápák bűne.

Az Isteni színjátékban teleologikus és geocentrikus világkép jelenik meg. A teleologikus világkép egy célképzetes világképet jelent: mindennek megvan a célja, minden a célja által létezik. A geocentrikus világkép azt jelenti, hogy földközpontú: a Nap kering a Föld körül.

Dante elképzelése szerint csak a Föld tetején élnek emberek, míg a Föld belsejében, a Jeruzsálemi-hegy alatt egy csonka kúp alakzatban húzódik a Pokol a Föld középpontjáig. A Purgatórum pedig a Föld másik felén van, nem a Föld belsejében, hanem a tetején egy hegyen (Purgatórum hegye).

Az Isteni színjáték több hangnemet kever (patetikus és vulgáris). Toszkánai nyelvjárásban íródott, nyelvezetét „édes új stílus” (dolce stil nuovo) néven emlegetik. Dante megteremtette vele az olasz irodalmi nyelvet. Versformája tercina, jambikus lüktetésű.

Dante egy verseskötetet is írt Az új élet címen (1294), amely Beatricét dicsőítő költeményeket tartalmaz. A versek előtt prózában leírja a szituációt, amely az adott vers megírására késztette, a vers után pedig egy másik prózai részben elemzi a saját versét, így foglalja keretbe a verseket.

Azt mondják, Dante a középkor enciklopédiája, mert összegezte az akkori tudást a művében.

A másik nagy összegző Villon, aki nem volt Dante kortársa. Ő már a reneszánsz korban élt (15. század), mégis a középkorhoz soroljuk vallásossága, bűntudata és a büntetéstől való félelme miatt.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!