A középkori irodalom műfajai:

• egyházi műfajok: himnusz, planctus, zsoltárok, gesták, legendák, mirákulumok, moralitások – a középkori keresztény irodalomról ITT olvashatsz.
• világi műfajok: madrigálok, provanszálok, minnesangerek, trubadúrok

Műnemek szerint:

• líra: lovagi költészet – trubadúrok (francia), minnesangerek (német, pl. Walther von der Vogelweide), vágánsköltészet (pl. Carmina Burana)
• epika: lovagi epika – lovagregény, eposz (pl. Cid, Roland-ének)
• dráma: passiójáték

Lovagi irodalom

A lovagkor irodalma két műnemben virágzott:

1. lovagi líra (lovagi költészet) – a kezdetektől fogva anyanyelvű, a franciaországi Provance-ban alakult ki a provanszál nyelvjárásban.

2 ága volt:

• francia – trubadúrlíra, provanszál nyelven
• német (germán) – Minnesang (pl. Walther von der Vogelweide)

A trubadúrok dél-francia dalnokok voltak (ennek német változata a Minnesanger), akik szép, előkelő hölgyekhez írtak szerelmi költeményeket (ezek a hölgyek férjes asszonyok voltak, de a férj büszke volt rá, ha minél több dalnok írt verset a feleségéhez, hiszen ezek a „szerelmek” beteljesületlenek maradtak).

A lovagkorban emelkedett fel először a nő mint eszménykép (az antik világ nem emelte ki a nőt, a középkor kiemelte Máriát, de nem mint nőt, hanem mint istenanyát, a lovagkor teremtette meg a nőkultuszt).

A lovagi líra sablonos volt, mert meg volt szabva, hogy miről szólhat és hogyan (kötött téma, kötött verselés). A lovagi erények és a szerelem játszottak központi szerepet benne.

Minden lovagnak kötelessége volt, hogy viszonzatlanul, reménytelenül szerelmes legyen egy asszonyba, aki lehetőleg férjnél van és ezért elérhetetlen. Ehhez a hölgyhöz szóltak a szerelmi költemények. A szerelemnek beteljesületlennek kellett lennie.

A lovagi líra sablonos kereteit Walther von der Vogelweide (1170-1230) feszítette szét, akinek máig nagy kultusza van a németeknél. Újítása, hogy egyéni hangon saját érzéseiről, szerelméről írt költeményeket, ezekben a szerelmet kölcsönös örömforrásként mutatja be (nagyon távol áll minden vallási képzettől és társadalmi konvenciótól). Fontos versei: Hársfaágak csendes árnyán, Ó, jaj, hogy eltűnt minden!

Trubadúrköltészeti műfajokban írt, pl. alba (= hajnali dal) műfajban. Késő este titokban találkoztak a szerelmesek és enyelegtek (vagyis Vogelweide beteljesült szerelemről írt). A szerelmeseknek vigyázniuk kellett, nehogy rajtakapják őket, ezért egy barát vagy egy madár hajnalban egy dallal figyelmeztette őket arra, hogy menni kell, gyorsan telik az idő, fejezzék be az enyelgést. Maga  vers a szerelmesek elválását, búcsúját mutatja be.

Vogelweide nemcsak szerelmi lírát művelt, politikai témájú verseket is írt. Szerelmi verseinek hangulatos erotikája van, és eljátszott azzal is, hogy a vers beszélője ne a férfi, hanem a nő legyen.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!