Az alábbi áttekintés célja, hogy rálátást adjon egy tágabb témára (csak a lényeget tartalmazza).

Az összefoglaló tartalma:

• a középkori keresztény irodalom korszakai, az ókeresztény irodalom jellemzői (bevezetés)
• az ókeresztény irodalom jellemzői – egyházatyák, műfajok
• a jelentősebb műfajok fontos alkotói és alkotásai – legendák (Margit-legenda), himnuszok (Assisi Szent Ferenc), vallomás (Szent Ágoston)
• skolasztika és hagiográfia (befejezés)

A középkori keresztény irodalom korszakai:

• 1. korszak: ókeresztény irodalom (2-8. század) – ez a patrisztika kora (pátor = egyházatya), mivel irodalmat az egyházatyák művelték (ők írtak), pl. Szent Ambrus, Szent Jeromos
• 2. korszak: skolasztikus irodalom (kb. 10-14. század) – ezt a korszakot egy filozófiai iskola határozza meg (skola = iskola), melyet Aquinói Szent Tamás neve fémjelez.

Az ókeresztény irodalom az i. sz. 1-2. században terjedt el Rómában. Ebben a korszakban készültek feljegyzések a keresztény vértanúk életéről, szenvedéseiről (passió) és törvényszéki kihallgatásairól. Ezek a későbbi keresztény legendák alapjai lettek.

Az ókeresztény irodalom olyan görög és latin nyelvű írásokat foglal magában, amelyek Krisztus halála után keletkeztek, és a keresztény hitet, teológiát, életmódot dolgozták fel az egyházatyák művein keresztül. Ezek a késő antik kultúra részének számítanak, de új, keresztény tartalommal rendelkeztek.

Az i. sz. 2-3. század fordulóján már komoly keresztény irodalmat műveltek az ókeresztény egyháztudósok. Fontos egyházatyák: Szent Irenaeus (Iréneusz), Alexandriai Szent Kelemen (görög), Tertullianus (latin).

Az i. sz. 4-5. század fontos egyházatyái:

• Szent Jeromos (latin neve: Hieronymus, i. sz. 4. század) – a Vulgáta megalkotója Betlehemben (összekapcsolta az Ószövetséget és az Újszövetséget). Egyháztörténeti munkát is írt Híres férfiakról címmel, és az ő nevéhez fűződik az első jelentős ókeresztény prózai gyűjtemény (legendárium), melynek címe Vitae Patrum. Emellett Szent Jeromos volt az első keresztény irodalomtörténet megalkotója (200 év történetét jegyezte le).
• Szent Ambrus (latin neve: Aurelius Ambrosius, i. sz. 4. század) – himnuszköltő volt (egyik műve pl. az Esti ima). Az ambróziánus himnusz: olyan himnusz, amelyben egy versszak 4 soros, és 1 sor 4 rövidebb egységre tagolható, 1 sorban 4 jambus van (4×4-es felépítés). Egy himnusz 8 versszakból áll, verselése időmértékes (antik mintára), és nincsenek rímek. Ez a forma évszázadokon keresztül kötelező formája volt a himnuszköltészetnek.
• Szent Ágoston (latin neve: Aurelius Augustinus, 354-430) – pogány családban született Afrikában, édesanyja keresztény volt, apja pogány. Tanulmányait Madaurában és Karthágóban végezte, utána megkapta a retorikai tanszéket az ottani egyetemen. Később Rómában és Milánóban is tanított. Milánóban találkozott Szent Ambrussal, tőle vette fel a kereszténységet. Szent Ágoston fedezte fel,hogy a Biblia allegorikusan is értelmezhető.

A 3-4. században már új műfaj született:

• vita (élettörténet) – életrajzi leírás, mely antik mintára épült, és fontos szerepet kaptak benne a csodák

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!