Az ókeresztény irodalom műfajai:

2 csoportja van:

1. Egyházi műfajok – az egyház használta, belső szükségletből jött létre, belső használatra a kolostorokban

• katekézis – teológiai munka, amely az egyház tanításait kérdés-felelet formájában fogalmazza meg
• mártírakták – bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei (a később mártírrá vált kivégzettek szenvedéseiről)
• miseszövegek, szentbeszédek (prédikáció), imák, zsoltárok, egyháztörténeti munkák, bibliamagyarázatok – a magyar irodalomban ilyen papi használatra készült, imával egybekapcsolt prédikáció volt a Halotti beszéd és könyörgés, amely 1200 körül keletkezett. Ez lényegében egy gyászbeszéd, amelyet a pap a sírnál mondott el. (Nem eredeti, hanem egy latin szöveg szabad átdolgozása.)

2. Kevésbé egyházi műfajok – nemcsak az egyház használta, szélesebb közönséghez szólt

• legenda (olvasnivaló) – prózai formában megírt érdekes történet, melynek tárgya mindig egy vallási szempontból fontos személy, hely vagy időszak (ünnep). Tartalmilag általában egy szent életének a leírása, melyben nagy jelentőséget kaptak a csodák, transzcendens élmények. Latin nyelven íródott.

Az apokrif ókeresztény irodalom termékei keresztény legendák alapjául szolgáltak, melyek a szentek élettörténetét, csodatetteit írták le. A történet célja a példaadás, a jó minta felmutatása, a lelki épülés szolgálata.

A 4. századtól elkezdtek profán (világi) és humoros elemek is beszivárogni a legendákba, pl. cselekményesség, érzelmi hatás, jellemek és típusok megrajzolása. Maga a történet annyira érdekfeszítő volt, hogy sokan elolvasták (még az erotikus elemeket sem nélkülözte, de a szerelem nem teljesült be, mert fontos erény volt a kísértésnek való ellenállás képessége).

A legendánál a hitelesség nem volt fontos szempont, valóságtartalma alapján a monda és mese műfaji rokona. Az ókeresztény legendákban kitalált események szerepelnek Jézusról, Szűz Máriáról.

A leghíresebb legendagyűjtemény a Legenda Aurea (= Arany Legenda), amely a 13. században keletkezett és kb. 1000 legendát tartalmaz. Olyan szentek vannak benne, mint pl. Szent Ferenc, Szent Miklós (Mikulás) vagy Szent Bernát.

A magyar irodalomban is keletkeztek legendák, az ismertebb magyar szentekhez kapcsolódik legenda, pl. Szent István, Imre herceg, Gellért püspök (ő olasz származású volt), Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent László.

Legismertebb a Margit-legenda, amely a tatárjárás idején keletkezett (1242), de végleges szövegét Ráskai Lea domonkos rendi apáca dolgozta át 1510-ben (összegyűjtötte a legenda latin és magyar változatait, átdolgozta és lefordította magyarra).

A Margit-legenda IV. Béla lányáról, Szent Margitról szól, akit szülei felajánlottak Istennek, és a Nyulak szigetén (mai Margit-sziget) a domonkos rendi apácák között élt. Királylányhoz méltatlan, alantas munkákat is elvégzett, és számos csodatétel fűződik a nevéhez (pl. Margit élelmet visz az éhezőknek, de megállítják az őrök, mert ez meg van tiltva. Amikor kérdőre vonják, azt állítja, rózsa van a kötényében, és mikor szétnyitja, valóban tele van rózsákkal).

A másik fontos magyar legenda a Szent László-legenda (1370). Később pedig lefordították magyarra Assisi Szent Ferenc legendáját is.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!