• vallomás (confesio = gyónás) – lényegében lélekrajz, önvallomás, elmélkedés, filozófia. A legszubjektívebb önéletrajz, mely a szerző lelkivilágát, törekvéseit, világnézetét leplezetlenül ábrázolja. Visszaemlékező és szemlélődő, elmélkedő részek váltják benne egymást.

A műfaj első klasszikusa és kezdeményezője Szent Ágoston, aki 398 k. írta meg 10 könyvből álló Vallomásait. Egy nap elmélkedett a kertjében, és meghallotta egy kisfiú énekét, amely így szólt: „Tolle lege” (= Vedd és olvasd!). Ő ezt a Bibliára értette, fogta, találomra felnyitotta valahol, és a Biblia Szent Pál levelénél nyílt ki, amelyben ez állt: „ne gondozzátok testeteket a vágyakozásokra!” Ezt magára értelmezte és megtért.

Előtte kicsapongó életet élt, részegeskedett, bujálkodott, törvénytelen fia is született egy férjes asszonytól. De amikor elolvasta ezt a részt a Bibliában, akkor látomásnak vette és megváltozott.

Hazatért, és pap lett. Hippóba került, ahol püspök lett, és vagy száz teológiai művet írt.

Itt írta meg Vallomások c. művét is, amelyben születésétől a megtéréséig meséli el az életét. Ez egyéni hangvételű mű, saját lelki vívódásait írja le, s ez adja jelentőségét, mert elsőként jelent meg az egyéni hangvétel.

A Vallomások felépítése:

• 1. rész (1-9. könyv): önéletrajzi (születésétől a megtéréséig meséli el az életét)
• 2. rész (10. könyv): önvallomás (saját lelkét a bűn és a jó harcának színtereként mutatja be)
• 3. rész (11-13. könyv): teológiai fejtegetések (pl. a semmiből teremtés kérdésével foglalkozik, a Genezist értelmezi)

A műben egyesülnek az antik életrajz, az ima, a meditáció, a hitvita és a filozófiai elmélkedés elemei. Nagy hatása volt, később a reneszánsz költő, Petrarca is olvasta, és ennek hatására fordult a humanizmus felé (mert egy részét úgy értelmezte, hogy Szent Ágoston is az ember felé fordul).

Az ókeresztény irodalom jelentősen hozzájárult az 1000 körül felvirágzó, latin nyelvű, középkori keresztény irodalom kialakulásához. Kész formában adott hozzá témát és irodalmi eszközöket, pl. a legendák formai elemeit is átörökítették az új korszakba, és ekkor már nemzeti nyelven írt legendák is születtek.

A skolasztikus irodalom az arisztotelészi filozófiát összeegyeztette a keresztény hittételekkel (így a középkor keresztény filozófiája lényegében egy antik filozófián alapszik). Volt, amit mellőztek belőle, volt, amit elfogadtak. Aquinói Szent Tamás rendszerezni próbálta az arisztotelészi filozófiát, de így az iskolássá, szőrszálhasogatóvá vált.

A középkori keresztény irodalom kutatásával foglalkozó irodalomtörténeti tudományág a hagiográfia (amely az egyház szentjeinek élettörténetéhez kapcsolódó szövegemlékeket vizsgálja).