Epikája:

Szigeti veszedelem

(eposz)

Zrínyi főműve, 1641-42 telén keletkezett és Bécsben jelent meg Az Adriai tengernek syrenája c. kötetben.

A Szigeti veszedelem egy15 énekből álló, 1566 strófát tartalmazó, hatalmas barokk eposz.

Zrínyi a dédapja, a szigetvári hős történetét írja meg benne, akit szintén Zrínyi Miklósnak hívtak, és aki 1566-ban halt meg a Szulejmán szultán elleni ütközetben.

Forrásai, mintái:

• klasszikus eposzok (Homérosz és Vergilius, különösen az utóbbi, akit Zrínyi jobban kedvelt a háborús témái miatt) – Vergilius Aeneiséből tudatosan átveszi az első sort, és beteszi a Szigeti veszedelem 5. sorába (a 2. strófa 1. sora)
• korabeli barokk irodalom (hatott rá Torquato Tasso olasz eposzíró Megszabadított Jeruzsálem c. barokk eposza is)
• magyar krónikás énekek (Tinódi Lantos Sebestyén művei, aki históriás énekeket írt – sajnos, Zrínyi eltanulta tőle a rossz verselést is)

Zrínyi megtartja az eposz formai követelményeit, használja az eposzi kellékeket.

Eposzi kellékek:

• invokáció (segélykérés a múzsától) – Zrínyi Szűz Máriához fordul (ez barokk eposz, így a szűzanya a múzsa), akit a 3. strófában szólít meg
• enumeráció (seregszemle, a két tábor bemutatása) – Zrínyi mindig küzdelem közben mutatja be a hősöket, tehát nem állóképeket villant fel, itt az anakronizmusok nagy szerepet kapnak (Zrínyi kénytelen felrúgni a kronológiai sorrendet, és egy olyan csata közben mutatja be a sereget, amely az eposz idejéhez képest már előbb megtörtént, konkrétan a siklósi vár ostromakor)
• eposzi hasonlatok – nagy terjedelműek, szinte önálló életet élnek
• deus ex machina (isteni közbeavatkozások) – ritka, de előfordul, pl. angyalok és démonseregek avatkoznak be a végén, amikor Zrínyi kitör

A műben az a korabeli nézet kap hangot, miszerint a magyar nép jobb sorsra érdemes, de bűnös nép, és Isten büntetésül küldte a törököket a magyarok ellen. (Az 1. ének a mennyben játszódik, ahol az Úr nézi a hálátlan magyarokat, és rávesz egy Alecto nevű fúriát, hogy a török szultánt hangolja a magyarok ellen.)

Érdekes, hogy a törököket pozitív színben tűnteti fel, egyetlen hibájuk az, hogy pogányok. Szulejmán pedig jó hadvezér, de kegyetlen és zsarnoki, mert pogány (saját fiát megölette, az egyiket).

Ezzel szemben a szigetvári védők vallásosak és erkölcsösek. Zrínyi maga pedig megtestesíti a barokk embereszményt: Athleta Christi (Krisztus katonája), aki meghal Krisztus nevéért.

A törököké a számbeli fölény, a magyaroké az erkölcsi fölény.

Zrínyi veresége nem megalázó vereség, mivel hatalmas hősöktől kap ki (nem gyengék a törökök), és hatalmas hős ő maga is. Nem lenne dicsőség, ha egy gyenge néptől szenvedne vereséget.

Ráadásul távolról lövik le Zrínyit, mert nem mernek vele közelharcba bocsátkozni. Ez azt jelenti, hogy lényegében nem tudták őt legyőzni.

Barokkos, festői zárlatot kap a mű: Gábriel arkangyal felemeli Zrínyit, ezeknek a sorok akusztikusan is hatásosak.

Van benne egy kis történelemhamisítás: a valóságban Szulejmán soha nem került szembe Zrínyivel, bár valóban ott halt meg Szigetvár ostrománál. A kortársak tudták, hogy az a rész nem igaz, de nem ez volt a lényeg, hanem az üzenet.

A mű mondanivalója az, hogy a török legyőzhető, kiűzhető. Zrínyi a kor magyarsága elé akart példát állítani.

A Peroratio nem csupán az eposz zárlata, hanem az egész köteté. Zrínyi az utolsó strófával berekeszti az eposzt, és az egész kötetet is lezárja, mivel a kötetnek ez volt az utolsó verse.

Verselése kezdetleges. Nem hexametert használt, hanem egy sajátos ütemhangsúlyos verselést. A Szigeti veszedelem felező 12-es, azaz 6+6 szótagos sorokból áll, a 12 szótagot sormetszet osztja két részre.

Zrínyi 12 szótagos magyar alexandrinusokat használt, a metszeteket eltolta. A monotonitás elkerülésére olykor 11 vagy 13 szótagos sorokat is betett. Rímelése páros rím (aabb) vagy bokorrím (aaaa). Ezt a versformát, a magyar alexandrinust Zrínyi-versnek is nevezi a szakirodalom.

A versszakokat megszámozta, az 1566 strófa az ostrom évére utal.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!