Az alábbi áttekintés célja, hogy rálátást adjon egy tágabb témára (csak a lényeget tartalmazza).

Az összefoglaló tartalma:

• a barokk korszakolása
• a barokk társadalmi háttere (ellenreformáció, tridenti zsinat, jezsuiták)
• a barokk művészet jellemzői
• a barokk irodalom jellemzői, nevezetes barokk szerzők
• a magyarországi barokk legfontosabb szerzői
• Pázmány Péter munkássága
• Zrínyi Miklós művei, Szigeti veszedelem
• Mikes Kelem és a Törökországi levelek
• a barokk korszak lezárulása

A „barokk” kifejezés eredete vitatott, valószínűleg az olasz barocco szóból ered (a barocco egy bonyolult, nyakatekert nyelvi forma volt), vagy esetleg a portugál barruca (= szabálytalan formájú, sérült gyöngy) szóból. Utóbbi kevésbé valószínű, mert akkor egy lebecsülő kifejezés lenne, ami nem igaz.

A barokk korszakolása

A barokk kor kb. 1600-tól 1750-ig tartott (vagy tágabban 1575-től 1770-ig), és az alábbi szakaszokra bontható:

• kora barokk (1575-1640) – a manierizmusból fejlődött ki (amely a reneszánsz lecsengése volt), és főleg Itáliában jellemző
• érett barokk (1640-1690) – inkább Franciaországban dominál
• késő barokk (1690-1770) – a barokk lecsengése, a rokokó kialakulása

A barokk a második nagy egyetemes stíluskorszak (az első a reneszánsz, a harmadik a romantika), az összes többi stílusirányzat csak egy-egy művészeti ágra jellemző, nem egyetemes. Az egyetemes korstílus jellemzője, hogy átfűt minden ágazatot.

A barokk társadalmi háttere

A barokknak két fajtája volt:

• főúri barokk
• egyházi barokk

Elmondható, hogy a barokk a hatalom kultusza, mivel a célja a világi hatalom (abszolút monarchiák) és a katolikus egyház tekintélyének visszaállítása volt. Így aztán pompa és gazdagság jellemezte a barokkot, le akarták nyűgözni az embereket.

A barokk a katolikus országokban (pl. Itália, Franciaország, Habsburg Birodalom) volt jellemző elsősorban, mivel társadalmi alapja az ellenreformáció, amely az 1600-as évek elején lángolt fel a reformáció ellenhatásaként. (Dél-Amerikában is erősen jelen volt a barokk, mert sok a katolikus.)

Tridenti zsinat

A katolikus egyház sok hívet veszített a reformáció miatt, ezeket akarja visszahódítani. A katolikus egyházi vezetők szembefordultak a protestantizmussal, és a tridenti zsinaton (1545–1563) elindították a katolikus megújulás korszakát, vagyis az ellenreformációt.

A kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 évig tartó tanácskozáson lezárták a középkori teológiát és lerakták az újkori katolicizmus alapjait, egységesítették a hitelveket és a liturgiát, reformokat vezettek be (pl. szigorították a papok életvitelére vonatkozó szabályokat) és papnevelő intézeteket (szemináriumokat) állítottak fel.

Meg akarták nyerni a főúri családokat a katolikus egyház számára, ugyanis a „cuius regio, eius religio” elvet alkalmazták (= „akié a hatalom, azé a vallás”, vagy akié a föld, azé a vallás, mivel a földesúr határozta meg a földjén élők vallását, akik vagy követték azt a vallást, vagy elköltöztek).

Próbálták lezárni a vallásháborúkat és felekezeti villongásokat.

Jezsuiták

Ekkortájt szerveződött a jezsuita rend is (Jézus Társasága, melyet Loyolai Szent Ignác alapított). Célja a katolikus hit védelme és terjesztése volt missziós munka és oktatás révén. A rend tagjai szigorú képzést kaptak, és különleges engedelmességet fogadtak a pápának. Idővel a jezsuiták a katolikus egyház legbefolyásosabb szervezetévé váltak. (Kiemelkedő magyar jezsuita volt pl. Pázmány Péter.)

Az egyház a jezsuita renden keresztül, míg az abszolút uralkodók (pl. XIV. Lajos francia király) reprezentációs célokra használták fel a barokk stílust.

A barokk művészet

A cél az elvesztett hívek visszaszerzése volt, ezért a barokk korszak alkotói tudatos hatáskeltésre törekedtek, ami megdöbbentő, monumentális és látványos ábrázolásmódban nyilvánult meg. A barokk művészetet súlyos, sötét tónusú és erőteljes formavilág jellemzi. Drámai, ünnepélyes hatásra törekszik.

A cél a gyönyörködtetés volt, ami nagyon látványos, túldíszített (aranyozott) freskókat, üvegablakokat, a legapróbb részletekig kidolgozott, gazdag formavilágot és színvilágot, valamit formai bravúrt jelent. Fontos jellemzője a monumentalitás, melynek célja Isten dicsőítése volt.

A képzőművészetben meg akarták haladni a reneszánsz arányosságát, így aztán különc, meglepő ötletek születtek a festészetben és az építészetben. Megjelent a dinamika, és mozgalmas, feszültséggel teli kompozíciók születtek. Megnőtt a szenvedélyek szerepe is, az érzelmek ábrázolása, pl. ábrázolták a vallásos eksztázist.

Nevezetes barokk festők: Velázquez (spanyol), El Greco (spanyol, de görög származású), Rembrandt (holland), Rubens (belga), Caravaggio (olasz).

Zene: Monteverdi, Vivaldi, Bach, Handel

Magyar barokk festők: Mányoki Ádám (híres műve II. Rákóczi Ferenc portréja)

Az építészetben ez a korszak hozott létre olyan nevezetes épületeket Magyarországon, mint a keszthelyi Festetics, kastély, a fertődi Esterházy kastély, az egri minorita templom és a pesti Szent Anna templom.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!