Zrínyi Miklós

(1620-1664)

Hadvezér, költő és politikus. Életéről keveset tudunk.

Csáktornyán született gazdag arisztokrata családban. Zrin vára Horvátországban található, erről a várról kapta a nevét.

Nevelését apja Pázmány Péterre és a királyra bízta, mielőtt meghalt, így az uralkodó, II. Ferdinánd lett a két Zrínyi fiú, Miklós és Péter gyámja, Pázmány Péter pedig a nevelőjük.

Ennek megfelelően Zrínyi katolikus, Habsburg-hű nevelést kapott, és a jezsuitáknál tanult Grazban és Bécsben. Tanulmányúton Itáliában is járt.

Legfőbb feladatának a török elleni harcot tekintette. 17 évesen hazatért és hadat szervezett a török ellen. Harci sikerei elismeréseként a király horvát bánná, majd erdélyi vajdává nevezte ki.

Zrínyi elsősorban hadvezérnek tartotta magát és nem költőnek, a háború szüneteiben írt, és irodalmi tevékenységét a nemzet szolgálatában fejtette ki.

A magyarországi hadak főparancsnoka lett, de a bécsiek leváltják, mert nem bíznak benne (inkább az öccsében, Péterben látták támaszukat).

1664-ben Csáktornyán halt meg vadászat közben (vadkan végzett vele, de azonnal elterjedt a gyanú, hogy valójában az osztrákok ölték meg – nem hitték el az emberek, hogy vadászbaleset áldozata lett, mivel Zrínyi fizikailag és szellemileg is erős volt, pedig valószínűleg igaz).

Prózai művei:

Elsősorban tudományos jellegű, értekező műveket írt hadtudományi és politikai témákban. Nevelő, tanító célja van: a török elleni harcokhoz akart tanácsokat adni, tapasztalatokat átadni.

• Tábori kis tracta (trakta, traktátus = értekezés) – gyakorlati tanácsokat ad a táborozó katonáknak, praktikus kérdéseket válaszol meg (pl. hova tegyék a latrinát)
• Vitéz hadnagy – a magas rangú katonáknak szól
• Ne bántsd a magyart. Az török áfium ellen való orvosság (vitairat), „áfium” = ópium, elkábítás, elzsongítás – szimbolikus cím, amely arra utal, hogy fölénk kerekedett a török, de a problémára van megoldás: Zrínyi egy nemzeti hadsereg felállítását szorgalmazza.

Szerinte a bajaink a nemesi fiatalok nevelésében, erkölcsében vannak. Zrínyi inkább a parasztok közül akarta sorozni a katonáit, mert erkölcsileg és fizikailag sokkal különbek voltak, mint az elpuhult nemesség. Fontos idézet: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, csak jobbítsuk magunkat!”

• Mátyás király életéről való elmélkedések (életrajzi mű és állambölcseleti munka egyben) – Mátyást a tökéletes uralkodóként mutatja be (a példaképe volt). Kiemeli az erős, működőképes államapparátust és a hadsereg fontos szerepét (főleg ezt a részt dolgozta ki).

Zrínyi ítélete helytállónak bizonyult, Mátyást azóta is a magyar nemzeti király mintaképének tartják, minthogy kevés uralkodója volt Magyarországnak, aki ennyire sikeres lett volna (leszámítva néhány külpolitikai fogást). Ebben nem tévedett Zrínyi.

Úgy vélte, Erdélyből kiindulva egyesíteni kell Magyarországot. Saját korában is ki akart jelölni egy nemzeti királyt II. Rákóczi György személyében (ebben tévedett, alkalmatlan személyt nézett ki), és ő maga sem utasított volna vissza egy nádori címet.

Szépirodalmi művei

1651-ben Bécsben adta ki szépirodalmi műveinek gyűjteményét az Adriai tengernek syrenaja címmel (= az Adriai-tenger költője).

Cím magyarázata: syrena, azaz „szirén” átvitt értelmű kifejezés (a szirének a tengerben élő, daloló mitológiai lények, akik felfalják a hajósokat), itt a szirén a költőt jelenti, és azért az Adriai-tenger költője, mert a Zrínyi-birtokok az Adriai-tengerig nyúltak.

A kötetben közöl verseket és közli a főművét is, a Szigeti veszedelmet.

Költészete:

Fiatalkorában írt szerelmes verseket egy Draskovich Mária Eusebia nevű hölgyhöz, akinek udvarolt, és aki később a felesége lett. Verseiben Violának szólította a hölgyet. Ezek udvarló versek, házasságuk alatt már nem írt hozzá verseket (a hitvesi költészet nem volt divat, majd csak Petőfinél jelenik meg).

Írt vallásos verseket is, legszebb vallásos verse a Feszületre.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!