Megszólítja Rousseau-t:

„Te, ki Ermenonvill rideg szigetében

Nyugszol a nyárfáknak lengő hívesében,

Ébredj fel és bámúlj egy lelkes állatot,

Ki mér tenni nálad nagyobb áldozatot”

Csokonai a rousseau-i kulturpesszimizmusnál tovább megy: nemcsak kivonulni akar a természetbe, hanem ember se akar lenni.

„És ugyan, ha nincs más élet énérettem,

Meg nem köszönhetem, hogy emberré lettem;

És, ím, egy íly fényes gyűlés hallatára,

Az emberi hitvány kevélység truccára,

Letészem az eddig viselt méltóságot

S az állatok között kérek boldogságot.”

Azonban embernek született, és lelke van, amely tehetséget adott neki, és már itt a földi létben is több egy állati léleknél.

„Érzem, hogy lelkemnek tehetségi nagyok,

Hogy én a fő lélek helytartója vagyok,

Hogy már e főldön is több vagyok baromnál,

S tán messzi reményem több csupa álomnál”

Az emberi nemhez tartozik, és szereti is embertársait.

 „Sem több, sem kevesebb, csak ember lehetek,

Sem barom, sem angyal lenni nem szeretek.”

Sem több, sem kevesebb, csak ember lehet. Nem barom, és nem angyal, hanem a kettő között.

A továbbiakban a költő bemutatja, hogyan képzelik el a halált és a túlvilágot a természetben élő, egyszerű népek, akiket még nem rontott meg a civilizáció (Népek c. rész), aztán végigmegy azon (a Bölcselkedők c. részben), hogy ki mit képzelt a lélek halhatatlanságáról (Confucius, az antik szerzők, Szókratész stb.)

A Halotti versek jelentősége és fogadtatása

A halott búcsúztatásának alkalmából Csokonai filozófiai mélységek feltárására vállalkozik. Nem a szokásos vigasztalást nyújtja, hanem saját vívódásait fogalmazza meg, ezáltal a mű túlmutat egy sekélyes alkalmi vers keretein.

A Halotti versek megrendelője, Rhédei gróf a költő tudta nélkül kinyomtatta a művet és honoráriumként 100 forintot küldött Csokonainak.

A nagy filozófiai költeményt a kortársak megrendüléssel fogadták, minthogy az amúgy is beteg költő a halál árnyékában írta, és sorsa hamarosan be is teljesedett.

A későbbi kritikusok Csokonai életművének zárlatát látták a műben, amelyet érett egzisztenciális számadásnak tekintettek, valamint a felvilágosodás racionalitása és a transzcendencia közötti vívódást látták benne. Voltak, akik a Biblia, főként a Prédikátor könyve szellemében vizsgálták.