A következő szerkezeti egység a 2. pillérköz, amely ismét 3 versszakból áll (6-8. strófa). Míg az első pillérköz a katonaélet szépségeit mutatta be, itt a katonaélet árnyoldaláról esik szó: a vitézek kemény harcokban vesznek részt, éhség, szomjúság, hőség, fáradtság kínozza őket, megsebesülnek, vérben gázolnak stb. Tehát fizikailag és mentálisan is megterhelő életformáról van szó.

Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

A 6. versszak bemutatja a magyar lovasok ősi harcmodorát is: már a honfoglalók is éltek azzal a hadicsellel, hogy minden irányban menekülni kezdtek, aztán váratlanul megfordultak és bekerítették az ellenséget, amelyre nyílzáport zúdítottak. Erre utal a „Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek” sor.

Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

Balassi itt paradoxonokkal él, pl. a mező palota, a harc iskola, az éhség és szomjúság mulatság. Mit akar ezzel kifejezni? Azt, hogy a katonai hivatás nem gyerekjáték, sok lemondással jár.

A vitézek nemcsak az életüket kockáztatják hivatásuk gyakorlásakor, hanem az élet sok öröméről is le kell mondaniuk, pl. a paloták világáról, a bálokról, mulatságokról, épp emiatt önfeláldozó az életmódjuk, amellett, hogy veszélyes, izgalmas és kockázatos.

Balassi egyik fő költői eszköze itt az ellentét. Figyeljük meg a vitézi élet szépsége és veszélyes volta között feszülő ellentétet! A költő szembeállítja a végvári élet szépségével (mező, hajnal stb.) és a vitézi erényekkel a végvári életforma nehézségeit: a csatában szerezhető sebesüléseket, a katonaélet keménységét, megpróbáltatásait.

Ezzel nem elriasztani akarja az olvasót, épp ellenkezőleg: a meggyőzés a célja. Arról akar meggyőzni, hogy a vitézi élet minden fonákságával és nehézségével együtt is szép.

A 8. strófa a vers legkomorabb strófája:

Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

A gyászos hangulatot az adja, hogy itt számol be a költő a végvári élet nehézségeiről, veszélyeiről (sebesülés, ölés és megöletés). A vitézeknek a magasztos cél (a haza védelme) érdekében maguk mögött kell hagyniuk mindent: le kell mondaniuk a békés, nyugodt életről, az élet szépségeiről, örömeiről (palotákról, bálokról, mulatozásról), és amikor eljön az idő, magáról az életről is: hősi halált kell halniuk.

Említettem, hogy a vers számos alliterációt tartalmaz; a 8. strófa alliterációi („viadalhelyeken véresen”, „gyomra gyakran”) a sebesülés és a halál képét nyomatékosítják.

És ha nem volna elég a halál ténye maga, ehhez jön még ráadásként az a tény, hogy az életüket hősként, bátran, önfeláldozóan befejező, „vitézül meghaló” katonák sokszor a végtisztességet sem kapják meg: temetetlen maradnak, madarak és vadállatok lakmároznak a testükből.

Szembetűnő ellentét van tehát a két pillérköz hangulata és tartalma között, különösen ha a 4. és a 8. versszak zárósorait tekintjük. A 4. versszakban még csak pihenésről, elnyugvásról van szó egy csatázással töltött, fárasztó nap után, amelynek során a vitézek erőt gyűjtenek.

A 8. strófában azonban örök pihenésről, azaz hősi halálról esik szó: „Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, / Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.” Ez a sor a metonímia egy fajtájával, a szinekdochéval fejezi ki, milyen sors vár a harcban elesettek földi maradványaira (a nem és fajta felcserélésén alapuló jelentésátvitelt alkalmazza Balassi: farkas és holló helyett „vad” és „madár” áll).

Tehát a törökellenes harcok hőseinek nemcsak csillogás és tavaszi verőfény az élete, hanem számolniuk kell azzal, hogy előbb-utóbb a hősi halál lesz az osztályrészük, mert ez a katonaélet velejárója.

A halál azonban a vitézek számára nem komor és riasztó, mivel egyrészt önként vállalják, másrészt hírnevet, tisztességet, halhatatlanságot nyernek általa, így a hősi halál magasztossá, széppé, sőt, kívánatossá válik.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!