Az Egy katonaének költői eszközei

Stíluseszközként Balassi főleg párhuzamokat, pozitív jelzőket, természeti képet tartalmazó hasonlatokat használ, és halmozza az igéket. Számos felkiáltó, felszólító mondatot, indulatszót is találunk.

A vers háromféle stílust váltogat: leíró, hasonlító és azonosító részeket. Balassi leírást ad a természetről és a vitézek fegyverzetéről, valamint harcmodoráról. Hasonlattal jeleníti meg a katonákat (pl. 5. strófában: „…mint jó rárók, mezõn széllel járók vagdalkoznak, futtatnak”), és azonosítással jellemzi az elesetteket („Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.”)

Hű, tárgyias leírást ad a vitézi életről, azonban nemcsak megjeleníteni, láttatni kívánja a természetet, a katonák öltözetét, fegyverzetét, harcra készülődését és magát a harcot, hanem ki is akarja emelni a tárgyak, jelenségek szépségét. Erre elsősorban ún. festői vagy költői jelzőket használ, amelyek egy-egy tulajdonság kiemelésével szemléletesebbé, hangulatosabbá teszik az adott kifejezést (pl. széles föld, sok szép madár; jó illatot; szép harmatot).

Mivel Balassi tárgyias leírásra törekedett, nem kerülhette el, hogy a nem szép vagy kifejezetten visszataszító jelenségeket is bemutassa. Így találunk a versben példákat már-már naturalista ábrázolásra is, pl.: „Homlokán vér lecsordul”, „Véressen, sebekben, / Halva sokan feküsznek”.

A vers egyik meghatározó költői eszköze az alliteráció: három kivételével minden sorban találunk alliterációt, főleg a vers elején és a végén halmozódnak, így a verskezdet és a zárlat élénkebb hatású. Példa alliterációra: „Ez széles föld felett.”

Metaforákat is használ Balassi, ún. teljes metaforákat, amelyekben a kifejezendő és a kifejező (maga a szókép) is megjelenik, pl. Az nagy széles mező, az szép liget erdő (a kifejezendő) / Sétáló palotájok (a kifejező, azaz a szókép). Szintaktikai formája alany és névszói állítmány. Jelen esetben azt érzékelteti a metafora, hogy a nagy, széles mező és a szép liget olyan hatalmas, ragyogó, stb., mint egy palota.

Hasonlatra is találunk példát a versben, amelyek természeti képpel teszik érzékletesebbé a főmondatbeli cselekvést: „Midőn mint jó sólymok mezőn széllyel járnak…”

Két figura etymologicát is találunk a versben, mely a zenei hatást erősíti:  „Midőn éjten éjjel…”, „Szerte-szerént vagyon…”

Leírásait Balassi igehalmozással teszi mozgalmassá, ráadásul olyan igéket használ, amelyek legtöbbször képet is magukban rejtenek, pl. „Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riad…”

Érdemes megjegyezni, hogy a rímek egyik fontos fajtája, az asszonánc irodalmunkban először Balassinál jelenik meg nagyobb számban, pl.: „Vitézek! Mi lehet / Ez széles föld felett…”;  „Mező jó illatot, / Az ég szép harmatot…” (Az asszonánc két szótagra kiterjedő, részlegesen egyező, rokon hangokat egybecsengető rím.)

A vers szókészlete

Érdekes, hogy a vers szókészlete közel áll a mai nyelvhez, ugyanakkor, mivel a 16. század végéről van szó, ma archaizmusként ható szavak is találhatók benne. Nézzük meg, milyen archaizmusok ezek!

Vannak a versben ún. „fogalmi” archaizmusok, azaz korabeli – és ma már nem használt – tárgyakat, ill. a 16. századra jellemző cselekvéseket jelölő szavak, pl. vég, lobogós kopia, párduckápa, sisak, forgó, strázsát áll, vagdalkozik, utaknak lese, szablya, fejeket szed.

Vannak ún. „jelentésbeli” archaizmusok is, azaz olyan szavak, amelyek ma is léteznek, de abban a korban más volt a jelentésük, mint ma, pl. vitéz, holott, ugyan, minden, próbálni, szerecsen (ló), riad, megtér, mulatás.

És vannak ún. „formai” archaizmusok is, vagyis olyan hangalakok vagy mondattani elemek, amelyek ma már nem (vagy legfeljebb csak nyelvjárásokban) léteznek, pl. ez széles föld, az végeknél; ki (dologra vonatkoztatva), ád, gyakorta, sebesedik, távul, Széllyel nyargalják (ma tárgyatlan ige), alattok, éjten éjjel, hadnak, kopiákot, vagyon, fertezvén, oskola, hévség, szablyákban örvendeznek (ma örvendezik valaminek), véressen, Szerte-szerént.

Az archaizmusoknak köszönhető, hogy a mai olvasóban is fel tudja idézni a vers a 16. század hangulatát.

Alaki szimmetria

Érdekesség, hogy a vers kulcsszavai (mező, vitéz, szép) úgy helyezkednek el, hogy ha azonos átlókkal és felezővonallal összekötjük őket, akkor Jézus Krisztus nevének rövidítését adja ki a keletkező ábra. Ezt a tükrös szimmetriát mutató ábrát Krisztus-ábrának nevezzük.

Nézzük meg példaként a „mező” kulcsszót, amely magában 3-szor fordul elő a versben, méghozzá a három pillérversszakban: „Mező jó illatot…” (1. versszak); „Mezőn széllyel járnak” (5. versszak); „Áldjon Isten mezőkbe!” (9. versszak). Ez a három „mező” szó egy átló mentén helyezkedik el.

Jelzővel ellátva még 2 alkalommal fordul elő: „Távul az sík mezőt…” (3. versszak); „Az nagy széles mező…” (7. versszak). Ezek a „mező” szavak egy másik átló mentén helyezkednek el, és a két átló keresztezi egymást.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!