Kulcsmotívum: a nyomozás

Az elemzéskor három korábbi Mészöly-művet hívhatunk segítségül, ezek: Magasiskola, Jelentés öt egérről (novella, 1967), Az atléta halála. Ezek a művek Mészöly első remeklései, amelyek szintén parabolisztikus formát öltöttek.

A Jelentés öt egérről c. novellában sincs megjelölve a makro-helyszín és idő, ellenben részletes a mikro-tér és idő leírása.

Az atléta halála pedig a rossz lelkiismeret regénye, amely egy, a bűntudat elől menekülő és önmagát a halálba hajszoló futóbajnokról szól, akinek életét az élettársa nyomozza vissza. A nyomozás motívuma kapcsolja össze a Saulus c. regénnyel, amelyben ez szintén kulcsmotívum.

A nyomozás miatt egyfajta fordított ok-okozati sorrend van a regényben: valami történt, de csak aztán lesz érthető, miután világossá válik az okozat, és kikövetkeztethető az ok.

Itt játszik szerepet a tömörítő eljárás, mert csak részletek derülnek ki (pl. Krisztus kihallgatásáról), amelyeket mozaikszerűen össze kell raknunk. Így nemcsak Saulus nyomoz, hanem az olvasó is erre kényszerül (erőfeszítéseket kell tenni a mű befogadásáért), ezáltal egyfajta interaktív irodalom jön létre. (Ez amúgy tipikusan a krimi műfaj sajátossága, és a korszak több regényében is jellemző.)

A főhős jellemrajza

Az atléta halála és a Saulus írásakor is a döntéshelyzetbe került ember lélektana érdekelte Mészölyt. Az atléta egy metafora hordozója: a gyorsaság, a cél igézetében él, és a teljesítményt hajszoló civilizációs életformát szimbolizálja. Saulus pedig a felvállalt ügy iránt érzett erkölcsi hűség és a kötelességteljesítés igézetében él, és nagyon fegyelmezett.

Az atléta olyan ember, aki bűntudattal élte az életét, szorongott a múltja miatt, és a versenyzés során önmaga elől is menekült. Sok mindenről lemondott, sok mindent kizárt az életéből, így akart elérni valamit. Saulus is meghasonlott ember, ő is menekül önmaga elől.

Mindkét esetben olyan hőst teremtett Mészöly, aki következetes, magányos, autonóm személyiség, aki szembehelyezkedik a normákkal és képtelen a kompromisszumra. Mindkét hős céljai tiszták, de a célok elérése érdekében pusztításra is kész maga körül.

Saulus személyisége a bonyolultabb, mivel régi énje teljesen széthull, személyisége átalakul. Pedig látszólag nem változik semmi.

A Saulus egyik motívumát (futás) Az atléta halála fejti ki részletesebben. Egyébként a futás visszatérő motívum az író életművében, ez Mészöly prózájának alapmotívuma. (Érdekesség, hogy Mészöly is futott, és a műben pl. edzésleírások is vannak.) A futás motívuma az állandó úton levést hangsúlyozza, és ezzel megkérdőjelezi a világ leképezhetőségét, ami lényegében a léttel szembeni szkepszis.

A Saulus tehát nem a külső cselekmény szintjén izgalmas, hanem gondolatilag. Olyan önértelmező lelki folyamatokat ragad meg parabolisztikus érvénnyel, amelyek teljesen átalakítják a főhős gondolkodását és lelkivilágát.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!