IV.

1.

Utazgat, pl. Damaszkuszba, Szudánba megy. Járt Jeruzsálemben, Libanonban stb.

2.

Időnként átmegy a csatornán Londonba, ahol egyre jobban érzi magát.

3.

Kedveli London atmoszféráját.

4.

–

5.

Genfben Apponyi előadását hallgatja, aki Magyarországról beszél. Márai ekkor már 10 éve nem járt otthon. Rátör valamiféle patetikus honvágy.

6.

Tavasszal hazautazik. Kicsit fél, hogy mi vár rá. Lola Párizsban marad.

„A város szegény volt, poros, kopott és szomorú.”

7.

Budán vesz ki lakást, Pesten nem érzi jól magát.

Ettől kezdve nem szakad el Budapesttől, bár időnként fél évre is visszautazik Párizsba.

8.

Múlnak az évek, ő egyre írogatja a cikkeit.

9.

–

10.

„Az írás elsőrendűen valóban az, ahogy az egyik legnagyobb értője és analitikusa, Osvát Ernő nevezte el: életmód. Az írónak írói életet vagy legalább íróhoz méltó életet kell élni…”

11.

„Az élet versenyt futott a könyvvel. Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni – kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem… Az embereket, kikhez oldhatatlan közünk van, csak a halálban értjük meg teljesen.”

12.

„Igaz, láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől? Úgy most pontot teszek, mint aki vesztett csatából maradt hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok.”

Vége