A mű önéletrajzi jellegű, E/1. személyben íródott, lényegében maga a szerző, Márai meséli el az élményeit, mutatja be környezetét.

Elemzés a műről ITT olvasható.

Első kötet

I.

1.

Márai gyermekként a Fő utcában lakik a családjával egy kétemeletes házban. Ez akkoriban ritka volt, mindössze három kétemeletes ház volt a városban, és a másik kettőben honvédkaszárnya működött.

Pontos leírást ad a házról, amely nagyvárosi bérház, kétemeletes, széles homlokzatú, tág a kapualj, stb.

A központi fűtés többet zörgött, mint fűtött. Vízvezeték még nem volt, de néhány lakásban már használtak villanyt, felváltva a petróleummal.

2.

Márai apja azon igyekezett, hogy saját házuk legyen, de ez másfél évtizedbe is beletelt. Addig a bérházban laktak, itt telt Márai gyerekkora.

A bérház lakóit nem fűzte össze semmi. A lakók elkülönülten éltek egymástól.

Például két zsidó család lakott ott, az egyik „neológ” (világfias és polgáriasult, gazdag), a másik „ortodox” (népes, sokgyerekes, szegény, a vallási parancsokat betartó) család. Ezek nem érintkeztek egymással.

A gazdag Weinréb család zárkózottan és gőgösen élt, nem kereste senki társaságát, előkelő, fényűző és gőgös életmódjával féltékenységet vált ki.

A szegény család egy idő után elhagyta a kaftánt, polgári öltözetet vett és a nevét is magyarosította (Jónap). A keresztény családok megkedvelték őket, a gyerekek együtt játszanak.

3.

Márai az első emeleten lakott a családjával. A mellettük levő lakásban egy kis bank üzemelt.

A bank ügyfelei, a szegény, tót parasztok ott tanyáztak a lépcsőházban, a sorukra várva.

A házban élő gyerekek büszkék voltak a kedélyes, kedves bankra, dicsőséges emlék, hogy egy bank is van a házban, pénztárossal és készpénzzel.

Maga a bérház is a banké volt, és aki a házban lakott, annak a bank szívesen adott haladékot, ha elmaradt a lakbérrel, sőt, kisebb kölcsönöket is.

4.

A bank lényegében csak egy vidéki takarékpénztár. Igazgatója, Márai „Endre bátyám”-ja jogot végzett dzsentri. Szorgalmas ember, de a bankot kevés hozzáértéssel vezette, így a bank csak döcögött.

Később Endre bátyám otthagyta a hivatalát, egy „fővárosi pénzember” került a helyére. Nagy reformtervekkel érkezett, be is ütött a krach.

Endre bátyám az első emeleten lakott a családjával, két lánya volt. Felesége egy éjjel megszökött és Pesten felcsapott színésznőnek.

Azon az éjszakán Endre bátyám átment Márai szüleihez, akik hasztalan vigasztalták, folyton csak zokogott. Akkoriban ritkaság volt a szökött asszony.

5.

A velük szemközti lakásban, az első emeleten él Márai keresztapja, aki az egyik nagybátyja is egyben (az apja öccse). A neve nem derül ki.

Ez a nagybácsi nem találta meg a helyét az életben. Mérnöknek készült, de nem lett az, mert ideges, hisztérikus természet volt, kisebbrendűségi komplexussal. Emellett büszke, magányos, sértődött.

Márai gyerekkorában félt a nagybácsitól, később inkább sajnálta, amiért keserűen és félrevonultan élte le az életét, és mindenhol idegennek érezte magát.

6.

Éjjel a földszinten egy lebuj működött (nappal kávéház). A lakók ezt is tűrték, nem vettek róla tudomást.

A városban két kupleráj volt akkoriban, Márai fiatalon elment az egyikbe egy barátjával, de olyan félénkek voltak, hogy nem történt semmi.

7.

Lakásuk nagy volt és tágas, kivéve a gyerekszoba, amely homályos és elhanyagolt. Jólétben éltek, cselédet is tartottak.

A lakásban öt szoba volt és egy fürdőszoba, amit a családok nem nagyon használtak tisztálkodásra, inkább mindenütt lomtár volt.

A lakás tisztaságára, higiéniájára nagy gondot fordítottak.

Jókat és sokat ettek, a cseléd hét személyre főzött (apa, anya, öt gyerek, két cseléd).

Bútoraik a századvég „modern” bútorai voltak.

8.

Az „úri szobában” volt Márai anyjának könyvtára, aki főleg a modern német szerzőket kedvelte. Itt volt az apja könyvtára is, tele magyar szépírók műveivel és jogi könyvekkel.

Márai sokat olvasott itt, majd később, kamaszként több könyvet ellopott és pénzzé tette őket, hogy legyen miből pl. karácsonyi ajándékot vennie.

9.

A cselédek náluk is, ahogy mindenhol, a konyhában aludtak, és elég rossz körülmények közt éltek. Rossz soruk volt és gyakran váltogatták a helyüket.

A polgári családnak nem volt tagja a cseléd, akit inkább használati tárgynak, eszköznek tekintettek.

Márai gyerekként jó viszonyban volt a cselédekkel, szívesen beült hozzájuk beszélgetni a konyhába.

10.

–

11.

A Fő utca két oldalán elkülönítve közlekedtek a tehetősebb polgárok és a cselédek. Mivel külön, az utca másik oldalán jártak, soha nem keveredtek.

Máraiék nyaranta elmentek nyaralni, egyszer voltak külföldön, de az öccse akkor a vonaton agyrázkódást kapott.

12.

–

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!