A leghíresebb drámaírók (5. század):

a három legnagyobb ókori görög szerzőre a „tragikus triász” elnevezéssel szoktunk hivatkozni, a tragikus triász tagjai: Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész.

• Aiszkhülosz (i. e. 525 – i.e. 456): görög drámaíró, költő, a tragédiaírás atyja.

Jómódú földbirtokos családból származott, részt vett a marathóni és a szalamiszi csatában. Az i.e. 470-es évek végén Szicíliába utazott és ott is halt meg.

I.e. 499-ben már szerepelt drámaversenyeken, de csak i.e. 484-ben győzött.

Ő léptette fel a második tragikus színészt, azaz nála két színész lépett fel, és a kar kevesebb tagból állt. Így lehetségessé vált a párbeszéd a két színész között.

Valószínű, hogy a tartalmilag összefüggő drámai trilógia is az ő nevéhez kötődik. A trilógia lehetővé teszi a konfliktus és a megoldás nemzedékeken át tartó ábrázolását.

Aiszkhülosz 90 művet írt, de csak 7 maradt fenn teljes egészében. Trilógiája: Oreszteia (főhőse Oresztész mükénéi királyfi) az utolsó műve.

További fontos művei közé tartozik a Perzsák, amelyben bemutatja, hogyan siratják el a perzsák Szalamisznál elvesztett seregüket („negatív diadalének”).

Fennmaradt a Heten Théba ellen c. mű is, amely egy elveszett trilógia utolsó darabja, és Oidipusz király fiainak viszályáról szól.

Témája miatt fontos még a Prométheusz-trilógia (később mások is feldolgozták): A leláncolt Prométheusz, A megszabadított Prométheusz, A tűzhozó Prométheusz.

• Szophoklész (i. e. 496 – 406): görög drámaíró.

Gazdag családból származott, 16 évesen a szalamiszi győzelmet ünneplő karban szerepelt. Később magas állami tisztségeket töltött be.

Egész életében sikeres és népszerű szerző volt, 28 évesen indult először a drámaversenyen, és már az első darabjával első díjat nyert (Triptolemosz c. tragédia, elveszett).

A drámaversenyeken összesen 24 alkalommal lett első helyezett, de második díjnál rosszabbat soha nem kapott.

Számos dramaturgiai újítás fűződik a nevéhez. Vele érte el a csúcsot a görög tragédia, és vele fejeződik be a színészek számának növekedése: Szophoklész léptette fel a harmadik színészt, és háromnál megálltak. A kar tagjainak száma 15 fő volt.

A három színész szerepeltetése már bonyolultabb cselekményt is lehetővé tett. Ezzel párhuzamosan a kar szerepe csökkent.

Arisztotelész szerint Szophoklész vezette be a díszletezést, ő alkalmazott először díszleteket.

90 évet élt, 123 művet írt, de csak 7 maradt fenn teljes egészében. A legrégibb az Aiasz c. tragédia lehet, további művei: Trakhiszi nők, Élektra, Philoktétész, Nyomkeresők.

Trilógiája: Oidipusz-trilógia, három része: Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban, Antigoné.

Az Oidipusz király (elemzés: ITT) konfliktusának lényege, hogy a jóslat szerint Oidipusz megöli apját és anyját veszi feleségül, ezért szülei még csecsemőként el akarták pusztítani, de életben maradt és felnőtt. Másik királyi pár nevelte, akiket vér szerinti szüleinek hisz. Amikor megtudja a jóslatot, elbujdosik, nehogy beteljesedjen a jóslat.

Útközben összekülönbözik egy utassal, akit megöl (így megöli apját, de nem tudja, hogy az apját ölte meg). Megválaszolja a szfinx kérdését, és jutalmul királlyá választják, és a szokásnak megfelelően elveszi az előző király özvegyét (így feleségül veszi anyját, de nem tudja, hogy az anyját vette el).

Egy ideig békében uralkodik, aztán dögvész tör ki. Hogy elmúljon, meg kell keresnie az előző király (aki valójában az apja) gyilkosát, s végül kideríti, hogy ő maga az. Mivel a kimondott szavát meg kell tartania, bosszút áll apja gyilkosán, akkor is, ha ő maga az. A görög drámák hőse ki van szolgáltatva a végzetnek, amely nem leküzdhető.

Oidipusz megvakítja saját magát és elbujdosik, a második rész Kolónoszban játszódik (Oidipusz Kolónoszban), a harmadik rész Oidipusz lányainak, Antigonénak és Iszménének a sorsát beszéli el, akik nagybátyjuk, Kreón felügyelete alatt állnak.

Az Antigoné (elemzés: ITT) két erkölcsi elvet állít szembe egymással és azt kell eldönteni, kinek van igaza és miért (a környezet nem áll egyik mellé sem). Kreón hatalomra kerül, előtte trónviszály, öldöklés volt, rendet akar tenni, felszámolni az anarchiát és felvirágoztatni Thébát.

Antigoné két fivére a testvérviszály során megölik egymást, Kreón az egyiket pompával eltemeti, a másikat, Polüneikészt temetetlenül hagyja, mert hazaárulónak tekinti (sereggel jött Théba ellen).

Eltemetését megtiltja, aki eltemeti, halálbüntetést kap, Antigoné mégis megteszi. Ezzel megszegi a király rendeletét, de a lelkiismeretének megfelel, mert erkölcsi kötelességét teljesíti.

Később is vállalja a tettét, nem bánja meg, ami dacos, lázadó magatartás, Kreón provokációnak tekinti. Ráadásul saját családtagja (unokahúga) szegte meg a parancsát, aki mint alattvaló, nő és rokon, példamutatással tartozott volna stb. Lélekben Iszméné is egyetért a nővérével, de tettleg nem csatlakozik hozzá (alkalmazkodóbb, megalkuvásra hajlóbb egyéniség). A büntetést viszont vállalná ő is.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!