A drámaversenyek

A drámaversenyeken a drámaírók, szerzők tetralógiával pályázhattak. A tetralógia 4 műből álló egység: egy trilógiából és egy szatírjátékból állt. A trilógia 3 összefüggő, azonos témakörben írt, azonos szereplőkkel játszódó drámai történet (pl. az Antigoné az Oidipusz-trilógia befejező része), lényegében 3 egymással kapcsolatban álló tragédia.

A komédiák esetén egy-egy darabbal lehetett nevezni a versenyre.

A drámaversenyen 10 zsűritag volt, 10 cserépdarabot dobtak egy urnába, ebből kihúztak 5-öt, és ez alapján döntötték el a sorrendet. Az első három helyezett számított csak, de a harmadik hely már egyenlő volt a bukással, míg az első helyezés nagy dicsőséget jelentett a szerzőnek.

A gyerekek nem mehettek el az előadásokra, de nők igen. Az előadás reggel 10-től napnyugtáig tartott, 8-10 órán keresztül. Átlag 3 tetralógiát adtak elő.

A színészek maszkokat viseltek, amelyben beépített hangtölcsérek voltak.

Az előadott drámák ismert történetek voltak. A közönség ismerte a történeteket, mégsem voltak unalmasak. Saját őseiket, múltjukat ismerték fel benne, ez volt az élvezet forrása.

Az előadás során a katarzis élményét keresték. A katarzis egy lenyűgöző, emelkedett érzés, amely a hősökért való izgulás, félelem és részvét átélése révén, a feszültség feloldódása során alakul ki. Amolyan érzelmi megtisztulás. (Arisztotelész definiálta a katarzist.)

A görög drámai művekből kb. három tucat mű maradt fenn.

Az ókori görög dráma felépítése:

• prologosz (bevezetés) – a főhős monológja vagy két színész dialógusa
• parodosz (első kardal) – az első kardal, a kar az orchestrára (tánctérre) való bevonulás közben énekli
• sztaszimón (álló kardal) – álló dal, a kórus már a színpadon állva énekli
• epeiszodion (dialógus) – két kardal között elhangzó párbeszéd (a modern dráma jelenetével rokon)
• exodosz (végkifejlet) – a történet végkimenetele
• exodikon (utolsó kardal) – az utolsó kardal, a kar a tánctérről való kivonulás közben énekli, szerepe: összefoglalja a mű tanulságait, a műből leszűrhető bölcsességet fogalmaz meg
• kommosz (panaszdal) – a szereplőnek a karral folytatott lírai dialógusa

A drámai cselekmény szerkezete:

• bevezetés (alaphelyzet bemutatása)
• bonyodalom (konfliktus bemutatása)
• kibontakozás (a krízis kibontakozása)
• tetőpont (a történet csúcspontja)
• késleltetés (csalóka remény a feloldásra)
• végkifejlet (katasztrófa vagy megoldás)

A görög dráma a hármas egység elve alapján szerveződött: a történet egy helyen, egy nap (max. 48 óra alatt) játszódott és a cselekmény egy szálon futott.

Az összefoglalónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!