Albert Camus Közöny című regénye (olvasónapló: ITT) 1942-ben jelent meg Párizsban.

Albert Camus (1913-1960): algériai születésű francia író.

Egy algériai faluban, Mondoviban született 1913. november 7-én szegény családban. Apja francia földmunkás, anyja egy írástudatlan spanyol asszony, aki férje halála után Algír városába költözött és mosónőként dolgozott: mosásból és takarításból tartotta el gyermekeit. Ifjúkorát Camus nyomorúságban töltötte.

Mivel apja az első világháború egyik első csatájában elesett, Camus-t apja egyik katonatársa, Louis Germain segítette és támogatta. Neki köszönhette, hogy gimnáziumban tanulhatott tovább (ösztöndíjjal). Szép portrét festett róla Az első ember c. regényében, amelyet halála miatt nem tudott befejezni, és amely csak 1994-ben jelent meg.

Algírban végezte a középiskolát és itt járt egyetemre is, ahol filozófiát tanult. Plótinoszról és Szent Ágostonról írt disszertációt.

Súlyos tüdőbeteg volt, ami a tanulásban és a munkában is akadályozta. Többször is félbe kellett miatta szakítania tanulmányait. Betegsége előtt sportolt, egy futballcsapat kapusa volt.

Egyetemi éveiben kezdett komolyabban foglalkozni az írással. Újságíró és riporter lett, az algériai sajtónak és rádiónak dolgozott, de érdeklődött a színház világa iránt is (1936-ban megalapította a Munka Színházát, amely a néphez kívánt szólni, és amely egy évig működött).

Eleven, tevékeny és szenvedélyes ember volt. A szegényekkel és az elnyomottakkal való együttérzése fordította a politikai és kulturális tevékenység felé. 1934 és 1937 között tagja volt a kommunista pártnak, pártmunkáját az arabok között végezte. Végül szakított a munkásmozgalommal.

1940-ben baloldali magatartása miatt kiutasították Algírból. Ekkor Párizsba ment és egy párizsi napilap munkatársa lett.

A második világháború alatt nagyrészt Franciaországban élt. A háború kitörésekor önként jelentkezett katonának, de betegsége miatt nem vették be a hadseregbe. Részt vett viszont a szellemi ellenállásban, a német megszállás idején benne volt az ellenállási mozgalomban, s néhány évig szerkesztette az ellenállók lapját, a Combat-t.

Első könyve 1937-ben jelent meg. Írói hírnevet 1942-ben szerzett Közöny c. kisregényével és Sziszüphosz mítosza c. filozófiai esszéjével. 1944-től haláláig egy nagy könyvkiadó, a Gallimard lektora volt.

A színházi világgal is mindvégig kapcsolatban maradt: írt, fordított és átdolgozott színdarabokat, sőt, rendezett is.

1957-ben Nobel-díjat kapott. Beszédében édesanyjának és tanítójának, Louis Germainnek mondott köszönetet pályájáért. A díjat viszonylag fiatalon, „korán” kapta, és nem is megérdemelt jutalomként fogta fel, hanem inkább biztatásnak tekintette.

Az újságírásról végül lemondott, a színházról azonban soha nem mondott le. Saját színtársulat megszervezését tervezte, első bemutatói Párizsban voltak, a Felébredés (1944) és a Caligula (1945) c. darabok (utóbbi főszerepét Gérard Philippe híres francia színész alakította).

Camus 1960. január 4-én, 46 évesen halt meg egy szerencsétlenség következtében (autóbaleset áldozata lett Villeblevin mellett). Hírneve és kedveltsége csúcspontján, váratlanul érte a halál. Akkor halt meg, amikor még úgy érezte, hogy pályája kezdetén áll.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!