Az algériai születésű Albert Camus az egzisztencialista filozófia nagy alakja, bár sohasem vallotta magát egzisztencialistának. Munkásságáért Nobel-díjat is kapott.

Algír városában nőtt fel, és művei is itt játszódnak. Gyerekkora nyomorban telt, és tüdőbeteg is volt. Az algériai egyetemen filozófiát tanult, később baloldalisága miatt kiutasították Algírból, és Párizsban Jean-Paul Sartre egzisztencialista körének tagja lett.

A jegyzet tartalma:

● Camus munkássága
● A Közöny címe és formai jellemzői
● Az előadásmód
● A részletek fontossága – baljós előjelek
● Meursault jellemzése
● Meursault közönye és életfelfogása
● A gyilkosság
● Meursault értékrendje
● A per
● Abszurd mozzanatok a perben
● A bíróság ítéletének valódi oka
● Meursault lázadása
● A sors tudatos vállalása
● A világ abszurditása és az élet értelmetlensége
● A szerző magatartása és az olvasó ítélete Meursault-ról
● Az írói szándék
● Befejezés

A Közöny részletes tartalma (olvasónaplója) ITT olvasható.

 

Camus munkássága

Írásaiban olyan szemlélet jelenik meg, amely egyszerre életigenlő és élettagadó: az író szerette az életet, a társadalmat azonban kegyetlennek tartotta.

Töprengéseinek az élet abszurd volta állt a középpontjában. Szerinte az abszurditást tudomásul kell venni, mert ez a lét egyik alaptulajdonsága. Az abszurditással az emberi méltóságot állítja szembe értékként, amit lázadás útján lehet elérni. A háború idején még egy értéket ismer fel Camus: a szolidaritást.

Míg Sartre a baloldali marxista típusú egzisztencialista irányzat képviselője volt, addig Camus az ateista áramlaté, aki egy Isten nélküli, ellenséges világban él (a Közöny főhőse sem hisz Istenben).

Elsősorban moralista volt, írásaiban az ember világban való helyét, a lehető legjobb magatartást akarta megmutatni, hogy mitől ember az ember.

Pontosan azért írt, mert a világot értelmetlennek és abszurdnak látta: saját szavai szerint ha úgy látta volna, hogy a világnak értelme van, nem írt volna többet.

Írói stílusa hagyományos, klasszikusan egyszerű és világos. Legjelentősebb műveit a 2. világháború elején alkotta, hiszen a háború az ő szemében maga volt a testet öltött abszurditás.

Három főművét „az abszurd triptichonjának” szokás nevezni, ezek a Közöny c. kisregény, a Sziszüphosz mítosza c. tanulmánykötet és a Caligula c. dráma. Mindhármat 1938 és 1941 között írta.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!