Az Anyegin irodalmi és nyelvészeti vonatkozásai

A mű sok irodalmi vonatkozásából látszik, hogy Puskin nagyon tájékozott volt a klasszikus és a kortárs irodalomban. Nemcsak irodalmi, hanem zenei, színházi művek, festők, zenészek is szerepet kapnak az Anyeginben.

Művét egyik legjobb barátjának, Pletnyovnak ajánlotta, aki szintén író volt és Puskin kiadója. A dedikációból kiderül, hogy Puskin csak néhány nagy műveltségű olvasónak szánta az Anyegint, nem az egész világnak.

Úgy gondolta, csak kevesen fogják érteni a mű rejtett üzenetét, hiszen tele van irodalmi utalásokkal: száznál is több nyílt vagy burkolt célzás van benne a világirodalom nagyjaira (Homérosz, Vergilius, Horatius, Dante, Petrarca, Shakespeare, Racine, Rousseau, Schiller, Goethe stb.)

Azonkívül a kortárs orosz világ is benne van, nemcsak az orosz irodalom alkotói, hanem színészek, balett-táncosok, tudósok, kritikusok, festők, zenészek stb. Puskin hivatkozott mindenkire, akinek az irodalomhoz, a művészetekhez az akkori Oroszországban valami köze lehetett.

Nem véletlen, hogy saját szereplőit is azzal jellemzi, hogy mit olvasnak. Olyan olvasókra számított, akik jártasak az irodalomban.

Tett nyelvészeti oldalvágást is. Nyelvújítás nemcsak Magyarországon volt, hanem Oroszországban is. Az 1700-as évek végi orosz nyelvben is voltak problémák. Itt is volt, aki a nyelvújítást, és volt, aki a klasszikus orosz nyelvet támogatta.

Az Anyeginből kitetszik a nyelvi aktualitás ténye, Puskin használt francia nyelvből vett jövevényszavakat, melyeknek orosz megfelelője még nem volt. Ezért ironikusan bocsánatot kér az idegen szavak ellenségeitől.

A szövegbe orosz szólások is be vannak szőve, pl. „Eb s ordas közti óra” (esti időszak, a szürkület ideje). De ez nem is orosz szólás volt, hanem eredetileg francia. Ebben az időben az orosz arisztokrácia műveltsége a francia kultúrából táplálkozott (az orosz főnemesség ugyanúgy elfranciásodott, ahogy a magyar arisztokrácia elnémetesedett).

Az Anyegin formai jellemzői

Az Anyegin műfaja verses regény, amely a romantika korában népszerű műfaj volt (főleg Byron művei révén). Ellentétben az eposszal és az elbeszélő költeménnyel a verses regényben fontos szerepük van a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek.

A mű 14 soros strófákból áll. Az ún. Anyegin-versszak 9 és 8 szótagú jambikus lejtésű sorokból épül fel. Rímképlete: a b a b  c c d d  e f f e  g g  (azaz: keresztrím + páros rím + ölelkező rím + páros rím).

Puskin az eposzokhoz hasonlóan „in medias res” (a dolgok közepébe vágó) kezdést alkalmaz. Anyegin beteg nagybátyjához utazik trojkán, az ő dohogó monológjával nyit az író, és csak ezután meséli el neveltetését és ifjúkorát.

Az elbeszélői hang szerepe

Az irodalomtörténészek azt mondják, az Anyeginnek igazából két főszereplője van: Puskin és Anyegin.

Sok lírai elmélkedés, vallomás található a műben, Puskin újra meg újra elejti az epikus szálat, és félbeszakítva a történetmesélést saját magáról beszél. Például Anyeginnel közösen idézi fel ifjúságát, szerelmeit, azt az időt, mikor még boldogságra vágyott (azóta beleunt a szenvedélybe és bűntudata van kicsapongásai miatt). Ezekkel a kitérőkkel más síkra tereli a mű epikai vonalát.

Tehát maga az író is belép a történetbe, ő is a mű egyik szereplője, így nem elfogulatlanul látja saját karaktereit, hanem adott érzelmi viszony fűzi őt hozzájuk (együttérez velük vagy elítéli őket). Ugyanígy bensőséges a viszonya a Múzsával is, akit többször megszólít, de többször megszólítja magát a készülőfélben levő regényt is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!