Sirály

Sok irodalomtörténész szerint a Sirály nem dráma, hanem költemény, mert a költeményre jellemző gondolatok, motívumok, motívumismétlések, jelképek, szimbólumok, ritmusok vezetik az embert a mű olvasása során.

4 felvonásból áll. Színtere a vidéki élet, a tó környéke, ideje a 19. század vége, az 1870-es évek környéke.

A helyszín Szorin udvarháza, kúriája. Ez nem városi színhely, hanem egy birtok, közepén egy udvarházzal meg tóval. A legközelebbi kúria mérföldekre van. A címbeli sirály maga és a tó is jelképes értelmű.

Időben a mű két részre tagolódik: az első rész az első három felvonás, a második rész a negyedik felvonás, ugyanis a 3. és 4. felvonás között 2 év telik el.

A mű szereplői:

Arkagyina: színésznő (43 éves)
Trepljov: fiatalember (25 éves), Arkagyina fia
Szorin: Arkagyina bátyja (60 éves)
Nyina Zarecsnaja: fiatal lány gazdag földbirtokos családból
Samrajov: Szorin intézője
Polina Andrejevna: Samrajov felesége
Mása: a lányuk
Medvegyenko: tanító
Jakov: háziszolga

1. az egyik színtér a lelki világ, amely tele van bánattal, fájdalommal, vágyakozással, reménytelenséggel, sikertelenséggel, kiábrándultsággal. Mégis, érdekes, hogy azt kell látnunk, Csehovnál ez a világ a teljesebb, ez van részletezve, részletesebben bemutatva, ez van nagyító alatt, ez az ismert, a bemutatott, a láttatott.
2. a másik színtér a valós világ, amely nem látható, fátyolos, olyan, mintha függöny mögött lenne.

Az emberi lélek mintha magával az élettel kerülne szembe. A lélek gazdagsága szembekerül az életben való tehetetlenséggel.

Mivel a szereplők érzelmileg reagálnak a történésekre és nem cselekedetekkel, érzelmi átfűtöttség jellemző. Azok a szereplők, akik cselekvéssel próbálnak érvényt szerezni maguknak, az értéktelenebb oldalon állnak, világuk hiúbb, üresebb. Ilyen szereplő például a színésznő-anyuka, Arkagyina, aki állandóan sikeres akar lenni, azt akarja, hogy csak rá figyeljenek. Mindig előadja magát, nagy karmozdulatokkal, nagy gesztikulálásokkal. De gesztikulálásai csak az ürességet, felszínességet hivatottak bemutatni. Nagyvilági életet él, utazgat, otthon pedig megjátssza magát.

A mű érzésekről, érzelmekről, emberi kapcsolatokról, az emberi kapcsolatok lehetőségeiről, a szereplők reményeiről szól. Itt mindenki telített érzelmileg, mindenki szerelmes. Csak éppen mindenki másba szerelmes (nem abba, aki őt szereti), ezért minden szerelem reménytelen. Medvegyenko Másába szerelmes, Mása Trepljovba, Trepljov Nyinába, Nyina Trigorinba stb. És mivel mindenki mást szeret, senki sem boldog.

Ez azt jelzi, hogy az emberi kapcsolatok kuszák, összegabalyodtak, kibogozhatatlanok. Bár mindenkinek van párja vagy párlehetősége, egyetlen igazi, tartós egymásra találás sincs. A megvalósuló kapcsolatok sem hoznak boldogságot: Mása végül hozzámegy Medvegyenkóhoz, de továbbra is Trepljovot szereti, férjét pedig megalázza, eltolja magától, lekicsinyli, pedig Medvegyenko szereti őt. Nincs boldogság ebben a műben (vagy ha van is, legfeljebb tettetett, nem valódi).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!