Publius Ovidius Naso

(i. e. 43 – i. sz. 17.)

A legtehetségesebb római költő volt, szinte versben beszélt. Ahhoz a költőgenerációhoz tartozott, amely a nagy aranykori nemzedék után nőtt fel.

Lovagi családból származott, apja politikai pályára szánta, de őt a költészet érdekelte. Fiatalon népszerű költő lett, bejáratos volt a császári udvarba is.

Szerelmi-erotikus témájú művei tették népszerűvé. Időszámításunk kezdete környékén megírta A szerelem művészete címmel a szerelem tankönyvét, amelyben tudományos igénnyel fejti ki a témát.

És utána írt erotikus tankölteményeket is Szerelmek címmel (Amores). Szerelmi témájú írásai miatt a császár bebörtönözte azzal az indokkal, hogy megrontja az ifjúságot.

Főműve: Átváltozások (Metamorphoses)

Nagyobb formátumú epikus mű, i. sz. 2. táján íródott. Ovidius maga is főművének tekintette.

15 könyvből áll, a szerző a görög-római mitológia csodáit, átváltozásait dolgozza fel benne.

Egyik története: Daedalus és Icarus (8. könyv). Daedalus híres athéni építész és szobrász volt, aki Kréta szigetén épített egy zegzugos labirintust Minósz király szörnyszülött fiának. Minósz azonban nem engedte szabadon, így fiával, Icarussal a levegőn át menekült el.

Daedalus viaszból szárnyakat készít, s fiával felszállnak. Figyelmezteti Icarust, hogy ne szálljon túl alacsonyan, nehogy eláztassa szárnyát a tenger vize, és ne repüljön túl magasan se, nehogy felolvassza a viaszt a nap tüze.

Icarust azonban elragadja a vágy az ég felé, ezért túl magasra száll, megolvad a szárnya és a tengerbe zuhan, ott leli halálát.

Egy másik történet: Orpheus és Eurydice (10. könyv). Orpheus Kalliopé múzsa és Apollón isten fia volt, legendás énekes és lantjátékos. Eurydice pedig egy nimfa, Orpheus felesége.

Eurydice egy kígyómarástól meghalt, és a dalnok bánatában eljött érte az alvilágba, és nagyon szépen énekelt. Hádész (az alvilág istene) és felesége, Perszephoné meghatódtak és megsajnálták őt, és visszaadják neki a feleségét, de kikötik, hogy nem nézhet vissza, amíg a földre nem érnek. Orpheus nem tudta megállni, visszanéz, és Eurydice ismét eltűnik.

Ovidius másik nagy műve a Naptár c. elbeszélő költemény, amely a római kultusz ünnepeivel foglalkozó mítoszokat sorolja fel. A mítosz a legősibb elbeszélő forma. A vallás, a tudomány és a művészet is bele van építve. Számunkra legfontosabb a Prométheusz-mítosz.

Később kegyvesztett lett és Augusztus császár i. sz. 8-ban száműzte a Fekete-tenger partján levő Tomiba.

Ekkor rezignáltabb, elutasítóbb, tompább lett a hangja és csak kisebb műveket írt már (Keservek, Pontusi levelek c. köteteinek elégiáit). Később három könyvre dolgozta át elégiagyűjteményét, ez maradt az utókorra.