Quintus Horatius Flaccus

(i.e. 65- i.sz. 8)

Lentről jött, rabszolgasorból. Egy dél-itáliai kisvárosban született, apja felszabadított rabszolga volt, aki gondos nevelésben részesítette a fiát.

Horatius rossz természetű volt, az alulról jött emberek gőgje dolgozott benne, de az egész ókor legismertebb szerzője lett, minden későbbi század épített rá. Pl. Ars poetica c. művében évszázadokra érvényes költői gondolatokat fogalmazott meg.

Az athéni iskolában tanult, ahol megismerte a görög költészetet (elsősorban Homéroszt tanították, aki alapvetőnek számított).

A polgárháború miatt félbe kellett szakítania tanulmányait, i. e. 44-ben csatlakozott Brutus seregeihez, ahol légióparancsnok volt, részt vett a philippi ütközetben. Utána visszatért Rómába.

Anyagi gondjai kényszerítették az írásra. Vergilius révén bekerült Maecenas körébe, aki úgy támogatat művészeket, hogy birtokot vett nekik. Horatiusnak Róma mellett lett egy kis birtoka, ott élt. Nem nősült meg.

Műveit az Ódák négy könyvében adta ki (4 kötet), ódáskötete összesen 108 költeményt tartalmaz. Ezek műfaj szerint carmenek (amely lényegében átmenet az óda és a dal között). A carmen jelentése: „ének”, „vers” (a dal latin neve a római költészetben, de az ünnepi ódát is magában foglalja), persze eredetileg minden formailag kötött szöveg neve carmen volt.

Horatius tehát új műfajt honosított meg, hírnevét elsősorban carmenjeinek köszönhette.

Költeményei erkölcsi tanítást fogalmaznak meg, intelem jellegűek. Címeket nem adott nekik, csak azt jelölte meg, hogy melyik kötetben hányadik vers.

Három fontos verse:

Leuconoéhoz (Részletes elemzés: ITT)

Tartalmazza Horatius életfilozófiájának első alapelvét: „carpe diem” (élvezd a napot, élj a mának), „élvezd, míg teheted”. Csak jelen van, ma van, ezért az élet minden pillanatát használjuk ki, éljünk a jelennek, és figyeljünk az élet szépségére.

Emiatt az elv miatt hedonizmussal, élvhajhászással vádolták Horatiust, ami igazságtalan, mert ő a mértékletes életélvezetet hirdette. A „szűrd meg bölcsen a bort” azt jelenti, hogy higítani kell: vízzel keverni 10:1 arányban. Az élet örömeinek józan élvezetét jelenti.

Licinius Murenához (Részletes elemzés: ITT)

Tartalmazza Horatius második alapelvét: arany középút (vagy arany középszer), „aureia mediocritas”, a végletektől való tartózkodás.

„Akinek szívében arany közép tart súlyegyent”: a jó és a rossz oldal közti egyensúlyt jelenti.

Ez a csendes, nyugodt, boldog élet záloga. A sztoikus filozófiai irányzat jelenik meg benne.

Melpomenéhez

A világirodalomban először jelenik meg a költői öntudat ebben a versben (vagyis a költői öntudat Horatiustól ered). A magyar irodalomban Janus Pannonius volt a költői öntudat első képviselője („a hazám is büszke lehet rám”, „szellemem egyre dicsőbb” stb.)

Melpomené egy múzsa volt, ő a megszólított.

A költő büszke rá, hogy ő írt először görög verset római módon a lant húrjain.

„Áll ércnél maradandóbb művem, emelkedett / emlékem, s magasabb, mint a királyi sír”: a költői életműve túl fogja őt élni és dicsőséget hoz neki.

Horatius fő műfajai a szatírák és az episztolák.

Magyar követője Berzsenyi Dániel volt, a „magyar Horác”.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!