Gilgames eposz

A sumér mitológia része, a mezopotámiai kultúrában született, Uruk városához köthető. Műfaja eposz, hősköltemény (az egyik első).

Politeista (többistenhit).

Az istenek:

Anu: az ég istene

Enlil: a levegő ura

Ennugi: az esők isteni irányítója

Ninurta: a föld ura

Éa: a víz ura, a bölcsesség és varázslat istene

Az uruki mondakörbe tartozik, amely Kr. e. 4-3. évezredben keletkezett. Úr és Uruk mezopotámiai városok, ma Dél-Irak területén találhatók. E két városnak fontos szerepe volt Mezopotámiában.

Keletkezése: kialakulása i. e. 4-3. évezred.

Első leírása i. e. 19-18. század fordulóján született meg az Óbabiloni Birodalomban akkád nyelven.

A legrészletesebb Gilgames-történet is akkád nyelven maradt fenn 12 ékírásos agyagtáblán. A nagy asszír uralkodó, Asszurbanipal király gyűjtötte össze híres ninivei könyvtárában a Kr. e. 8. században.

Főhőse: Gilgames valóban élő király volt, Uruk város királya, aki a Kr. e. 27. században uralkodott.

Történet röviden: Gilgames Aruru istenasszonytól származik, legyőzhetetlen lény, egyharmad részben isten, kétharmad részben ember. Anu, Uruk istene teremtette.

Zsarnok, nem szereti a népe, mert sanyargatja őket, visszaél a hatalmával, éjjel-nappal falakat épít, nem ismer nyugalmat, megbocsátást.

A nép panaszkodik az isteneknek, hogy valakit küldjenek, aki legyőzi Gilgamest. Anu megszánja az embereket, meghallgatja a kérést, és Auru istenasszonnyal megalkotják Enkidut, egy talpig szőrös, asszonyhajú, füvön, bogyón, gyökéren élő, vad teremtményt, hogy Gilgames vetélytársa legyen.  Enkidu  fosztogat, rabol, rettegésben tartja a vadászokat és a pásztorokat. Végül egy templomi örömlány szelídíti meg a szerelem segítségével.

Enkidu és Gilgames megmérkőznek, de harcuk döntetlennel végződik, nem tudják legyőzni egymást. Így aztán barátok lesznek, és együtt hőstetteket hajtanak végre, pl. legyőzik a cédruserdő rettegett szörnyét, Humbabát, vagy elpusztítják az égi bikát.

Amikor Enkidu meghal, Gilgamest elfogja a halálfélelem. Elutazik egy távoli szigetre Um-napistihez (aki arról nevezetes, hogy csak ő és a felesége élte túl a vízözönt, ezért halhatatlanná tették az istenek). Gilgames az örök élet titkát akarja megtudni tőle.

Um-napisti elárulja a titkot Gilgamesnek, akinek a tengerbe szállva meg kell szereznie az örök élet füvét. Aki eszik belőle, örökre fiatal marad.

Gilgames el is megy barátjával, Ur-sanabi hajóssal. Meg is találja a füvet, és viszik Urukba, de 30 mérföld után elfáradnak, ledőlnek pihenni. Nappal egy tavat lát, és amíg fürdik, leteszi a ruháját és a füvet, és a parton hagyja. Míg fürdik, egy kígyó felfalja, ezért az ember örökre halandó maradt.

Gilgames hazatér, és mivel vigasztalódni akar, leszáll az alvilágba, és találkozik Enkidu árnyával, akitől megkérdezi, mi vár rá a halál után. Enkidu azt feleli, a hőstettek megszerzik számára a túlvilági boldogságot.

Mert aki kard által halt, csatában esett el, az békében pihenhet. Viszont akinek holttestét nem temetik el, az bolyong szüntelen odalent. Akire már senki se gondol, az az utca szennyét falja odalenn.

Gilgames megérti, hogy el kell viselnie a halált, de a hőstettek meghozzák számára a nyugalmat és boldogságot a túlvilágon. Így Gilgames megnyugszik, ez a történet vége.

Teremtéstörténet: egy vízözöntörténet, amit Um-napisti mesél el Gilgamesnek első személyben. Ez a történet feltűnően hasonlít a Biblia vízözöntörténetére.

Um-napisti Puripakk városában lakott az Eufrátesz mentén, és gazdag volt. Ubar-tutu volt a király, aki a vízözön előtt Suripakk városában uralkodott, az ő fia Um-napisti.

Az istenek tanácsba gyűltek, hogy özönvizet támasszanak. Éa szól Um-napisitihez, hogy bontsa le a házát, és vesse meg a földi vagyont, építsen hajót. Ő ezt meg ics inálta.

Rátette a hajóra minden vagyonát, a rokonságát, szolgáit, a kézműveseket, és minden élőlényből egy-egy párt.

A vízözön hat napig tartott, az eső mindent elmosott, a hetedik napon elállt.

A tizenkettedik napon a bárka megfeneklett NIszir hegyén (a Bibliában Ararát hegyén). Hét nappal ezután Um-napisti egy galambot kiereszt, de az visszajön, mert nem talál szárazföldet.

A nyolcadik napon egy fecskét ereszt ki, de az is visszajön.

A tizedik napon egy hollót ereszt ki, amely elszáll és nem jön vissza soha többé, ami azt jelenti, hogy szárazföldet talált (a Bibliában Noé előbb egy hollót enged ki, aztán egy galambot, ezek visszajönnek, újabb hét nap múlva még egy galambot, amely friss olajágat hoz, újabb hét nap múlva még egy galambot, amely soha többé nem tér vissza).

Az özönvíz oka az akkád elbeszélésből nem derül ki. (A Bibliában az ok az, hogy eluralkodott a földön a gonoszság.)

Részletesen a Gilgames eposzról ITT.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!