Shakespeare idejében népszerű műfaj volt a bosszúdráma, a Hamlet ezek közé tartozik. Hatottak rá Thomas Kyd és Christopher Marlowe művei.

A darab 1600-1601 körül keletkezett, nyomtatásban 1603-ban jelent meg először, majd 1604-ben és 1623-ban újra kiadták. Az újabb kiadások sok mindenben eltérnek. Ma az 1604-es és az 1623-as szöveg kombinációja az elfogadott. A legjobb magyar fordítás szerzője Arany János.

Az Erzsébet-kori drámák általánosan használt sorfajtája az ún. blank verse volt, amely 10 szótagos, időmértékes, jambikus lejtésű versforma. A Hamlet is ebben íródott.

Hol és mikor játszódik a Hamlet?

A Shakespeare-darabokban nemigen van hely-és korfestés. A Hamlet színhelye, Helsingőr nem valóságos földrajzi tér, hanem inkább képzeletbeli hely, mint Verona vagy Mantova a Rómeó és Júliában.

Van egy időbeli ellentmondás is. Hamlet Wittenbergben tanult: ezt az egyetemet 1502-ben alapították. Ebből azt gondolhatnánk, a történet a reneszánsz korban játszódik. Igen ám, de a 16. században Anglia nem volt adófizető hűbérese Dániának, márpedig ez a körülmény fontos a történet szempontjából. Így hát a cselekmény csak valamikor a középkorban játszódhat.

A térnek és időnek azonban nincs jelentősége, épp a korfestés hiánya miatt. Egy elképzelt, pontosan nem meghatározható helyről és időről van szó. Ez azt fejezi ki, hogy a történet bármikor és bárhol játszódhatna, mert örökérvényű.

Formai jellemzői, szerkezete

Shakespeare még nem osztotta felvonásokra a darabot. A korabeli színház szünet nélkül adta elő a drámákat.

Az író semmilyen előírást nem követetett. A kompozíció kialakítása a jellemzést szolgálta.

A cselekmény 2-3 hónap alatt történik, és 3 nagy szakaszra osztható:

1. A mai teljes első felvonás cselekménye tekinthető bevezetésnek (expozíció).

Megismerjük a főbb szereplőket és Hamlet lelkiállapotát. Az 5. színben kapja azt a feladatot apja szellemétől, hogy bosszulja meg erőszakos halálát.

Már a felvonás végére kialakul a drámai szituáció: két akarat áll szemben egymással, Hamlet és Claudius, akik el akarják egymást pusztítani.

Ezután eltelik kb. 2 hónap.

1. A II. felv. 1. színétől a IV. felvonás 4. színéig.

Hamlet és Claudius megpróbálják kifürkészni egymás titkait. Hamlet azt szeretné tudni, valóban megölte-e a királyt Claudius. Claudius azt, mi rejlik Hamlet őrültsége mögött.

Végül meggyőződnek a leplezett valóságról.

Ezután néhány napos, esetleg egy-két hetes szünet következik.

1. A IV. felv. 5. színétől a darab végéig.

Ophelia megőrülésével kezdődik a tragikus végkimenetel. Hamlet Visszatér Angliából, Laertes Párizsból. A királyfi végrehajtja a bosszút.

A darab hangulata

A komor, kísérteties, vészjósló hangulatot már az első jelenet megteremti.

Shakespeare mellékszereplőkkel vezeti be a nézőt a darab világába. Lassan feltárulnak azok a múltbeli események (Hamlet apjának halála, Claudius trónra lépése és házassága Gertrúddal), melyek a jelenben a tragédiát elindítják.

Hamlet egyetlen bizalmasa Horatio, aki nem hisz a szellemekben, mégis remegni kezd, amikor megjelenik a szellem.

Fojtott légkör jellemzi az udvari tanácskozást is. Claudius úgy tünteti fel, mintha bizakodó, józan, jóindulatú uralkodó lenne. Józanságnak tünteti fel, hogy a gyász idején feleségül vette Hamlet anyját.

A királyfi mélyen gyászolja apját. Saját maga teremtette magányba burkolózik. Apja temetésére jött haza Wittenbergből, ahova vissza akarna térni, de nem engedik. A gyilkos nagybácsi feszült éberséggel figyeli őt. Hamlet jelenléte kényelmetlen neki, de úgy érzi, mégis jobb, ha szem előtt van.

Hamlet jelleme

A dán királyfi nagy egyéniség, aki nagyon elüt környezetétől. Külseje, lelkivilága, erkölcsei, gondolkodása, világnézete is egész más. A bölcs, sztoikus emberideált próbálja megvalósítani. Kényes a becsületére, lelki tisztaságára. A meggondolatlanság, hebehurgyaság teljesen idegen tőle.

Szerelme, Ophelia szerint ő a haza „reménye és virága”. A nép is kedveli. Törvényesen őt illetné meg a dán korona, nem a nagybátyját (ennek megfelelően államcsínynek, trónbitorlásnak tartja Claudius trónra lépését).

Hamlet elszigetelt, magányos a dán királyi udvarban, ahol nem talál rokonlélekre.

Erkölcsi elvei egész mások, mint környezetéé. Pl. az udvari tanács nem kifogásolja Claudius házasságát az özvegy királynéval, Hamlet azonban vérfertőző, bűnös viszonynak tartja. Kiábrándultságának, világundorának ez a házasság az oka, nem a trónbitorlás.

A dolgot az egész világ romlottságaként éli át, pedig egyedi eset (keserűen általánosító ítéletet mond a női nem felett: „Gyarlóság, asszony a neved!”). Ezek után nem tud többé hinni a szerelem tisztaságában. Ophelia érzelmeit is hamisnak, színleltnek gondolja.

Kétféle erkölcs ütközik össze: egy középkorias, feudális és egy tisztább, humanista értékrend.

Hamlet kora legmagasabb szintjén gondolkodik. Akárcsak Antigoné, nem képes élni egy bűnökkel bemocskolt világban, így első gondolata az öngyilkosság. Nem szembeszegülni akar a világgal, hanem menekülni belőle. Vallása azonban tiltja az öngyilkosságot, és ez csak fokozza kétségbeesését.

Ekkor jelenik meg neki apja szelleme. A szellemtől két dolgot is megtud: egyrészt azt, hogy Claudius orvul meggyilkolta az öreg Hamletet, másrészt hogy anyja már apja életében is Claudius szeretője volt, vagyis házasságtörést követett el.

A szellem fejében meg sem fordul, hogy a bűn büntetéséhez csak Istennek van joga. A vérbosszú feladatát rója Hamletre, amire ő késznek mutatkozik (feledve addigi nemes eszményeit és erkölcseit). Így Hamlet két világnézet határán mozog: eszményei a reneszánszhoz, a vérbosszú azonban a középkorhoz kötik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!