Hamlet őrületének értelmezései

Nyíltan nem léphet fel Claudius ellen – színlelnie kell. Ezzel tulajdonképpen csak azt teszi, amit környezete: a dán királyi udvarban ugyanis mindenki színlel, mindenki másnak mutatja magát, mint ami. Ennek oka, hogy kémek és besúgók vannak mindenhol, mindenkit figyelnek, mindenki fél, senki se bízik senkiben.

Hamlet őrületét két módon szokták értelmezni:

1. nem tudatosan csinálja, hanem egész őrültsége valamiféle melankólia tünete.
2. az őrület megjátszása a bosszúterv fontos része.

Az utóbbi látszik valószínűnek. Figyeljük meg, hogy Hamlet viselkedése csak a többi szereplő szemében tűnik zavartnak! Valójában félelmetes logikájú dolgokat mond, amikkel a világ ferdeségeit leplezi le szellemesen és ironikusan.

A drámai harc

Bár a színészek érkezése váratlan véletlen, ők lendítik tovább a cselekményt: egyikük szavalását hallgatva Hamlet rádöbben, micsoda szégyen, hogy mindeddig tétlen maradt.

Ekkor kerül sor az ún. egérfogó-jelenetre. Hamletnek támad egy ötlete: olyan darabot adat elő a színészekkel, amelyben a Claudius gyilkosságához és a királyné hűtlenségéhez hasonló dolgok történnek. (Ez a dramaturgiai megoldás a „színház” a színházban.)

Figyeli nagybátyját, aki reakciójával elárulja magát – ezzel Hamlet megszerzi a teljes bizonyosságot: Claudius bűnös. Tettvágya, elszántsága megnő.

A nyilvánosság előtt azonban a király nem lepleződött le, ezért az igazi bosszú ideje még nem jött el. Ezért nem végez vele, csak anyjának olvas be, felébreszti lelkiismeretét, és a bűnös házasság megszakítását követeli. De mivel nem tudja, a királyné mennyit tud volt férje haláláról, a gyilkosság bűnére éppen csak utal.

A felszított harci vágy az oka, hogy megöli anyja szobájában a függöny mögött rejtőző személyt – akiről azt hiszi, hogy nagybátyja az. Valójában Polonius hallgatózott.

Késleltető jelenetek

Lélektanilag nem világos, miért hajlandó Hamlet Angliába elmenni, hiszen ez az utazás beláthatatlan időre elhalasztja a tervezett bosszút. Beleegyezése a bosszúról való lemondást jelentené?

Ugyanakkor Hamlet bizonyos kényszerhelyzetekben képes a megfontolt és gyors cselekvésre is. Habozás nélkül megöli két kísérőjét, és kicseréli az ő kivégzését parancsba adó királyi okiratot. A kalóztámadáskor bátran harcol, s visszatér Dániába.

Végkifejlet

A leszámolást jellemző módon nem Hamlet kezdeményezi. Claudius állít számára háromszoros csapdát, halálát készítve elő.

Hamletnek rossz előérzete van a vívómérkőzés előtt, megsejti a halál közeledtét, de erőt vesz magán. Nem az életét félti, egyedül a jó hírét, a becsületét és erkölcsi feddhetetlenségét.

Amikor végre leszúrja Claudiust, nem érzi, hogy elérte volna a maga elé tűzött célt – csak a bosszú tervét hajtotta végre. Bár végzett azokkal az emberekkel, akik a dán királyi udvar erkölcsi romlottságát okozták (s ezért életét áldozta fel), a közvéleményt nem tudta meggyőzni igazáról. Ezt a feladatot haldoklása közben barátjára, Horatióra bízza.

A tragédia értelmezése

Hamlet magányos harcot vív a világ romlottsága, hazug képmutatása, gonoszsága ellen, melyet a dán királyi udvar – különösen Claudius – testesít meg. Azért bukik el, mert olyan feladatot tűz maga elé, ami meghaladja az erejét (a puszta bosszúnál többet akart). Egy új erkölcsi világrendet akart érvényre juttatni.

A vérbosszú egész lényétől idegen volt, ezért visszariadt tőle és folyton halogatta. A halogatást ugyanakkor tragikusan élte meg: személyes kudarcának fogta fel, erőtlenségnek tartotta.

Végül a bosszú beteljesítésével sem sikerült megtisztítania a világot a bűntől, vagyis nem éri el legfőbb célját. Az egyenlőtlen küzdelembe ő maga is belepusztul.

Hamlet ideálja az olyan ember lett volna, aki egyaránt képes a gondolatra és a cselekvésre, akiben az egyik dolog nem bénítja meg a másikat. Ő maga azonban nem ilyen ember.

A dráma fogadtatása és utóélete

A Hamlet látványos, szórakoztató darab volt a korabeli mércével: volt benne minden izgalom, pl. szellemek, gyilkosságok. A humort kedvelőknek tréfás mellékszereplők (pl. sírásók) és szellemes szójátékok adtak szórakozást.

Ma nem játsszák le a színházak a teljes darabot, mert 6 órát is eltartana, hanem mindig rövidítik. Ezért igazán teljes élményt csak a darab elolvasása nyújthat.

Ma is ez az egyik legismertebb Shakespeare-mű. Sikerének titka, hogy ez mondja el legtöbbet az emberről, és az újkori polgári gondolkodás ma is aktuális válsághelyzetét fejezi ki. Az író azt ragadja meg, milyen sokrétű, kiismerhetetlen és talányos az ember lelke.

Részletes elemzés: ITT.