Az orosz nyelvű irodalom az Anyegin szerzőjével, Puskinnal lépett világirodalmi szintre, aki egy hihetetlenül szellemes, művelt, zseniális alak volt.

Anyai dédapja, Ibrahim Hannibal, egy etióp uralkodó fia volt. Az uralkodó két kisgyermeke egyedül játszott, és a kis Hannibalt emberrablók elvitték egy hajón (a nővérkéje mérföldeken át úszott utána). A konstantinápolyi emberpiacra került, ahol az orosz cár, Nagy Péter vette meg.

Az etióp király megpróbálta visszaszerezni a fiát, el is küldte a kis Hannibal bátyját Pétervárra, de nem adták ki a kicsit, aki cár kegyeltje lett. Nagy Péter taníttatta a gyermeket, előbb apródként szolgált, aztán egyre magasabb rangot kapott, végül arisztokrata lett.

A dédapa afrikai származása kiütközött Puskin vérmérsékletében, és műveiben is gyakran megjelent a dédapja, akit nagyon szeretett, sok népdalt hallott tőle, szüleire ellenben utalás sem esik. Ennek oka az, hogy Puskinnak nem volt boldog gyerekkora. A szülők valószínűleg léha nagyvilági életet éltek és nem nagyon törődtek a fiukkal.

Már 17 éves korában a Zöld Lámpa nevű radikális fiatalokat tömörítő társaság tagja volt. Szabadságról szóló, uszító versei felhívták magukra a cár, a titkosrendőrség, a cenzúra figyelmét, és szabados életmódja se tetszett nekik.

Ezek miatt I. Sándor száműzte Dél-Oroszországba, Besszarábiába. Innen állandóan visszavágyott Szentpétervárra, ahol pezsgő szellemi élet folyt. De addig is, amíg nem mehetett haza, megismerte a déli népek kultúráját. Száműzetése idején írt műveivel hírnevet szerzett magának.

Az új cár, I. Miklós hozatta őt vissza Moszkvába, udvari költőt akart belőle csinálni, és maga nézte át a műveit, így Puskin erős cenzúra alá került, továbbra se érezhette magát szabadnak.

1830-ban megnősült, de felesége könnyelmű, költekező asszony volt, akiről pletykák is szárnyra kaptak. Hírbe hozták egy francia emigránssal, aki otrombán udvarolt neki, és emiatt Puskin kihívta párbajra. A költő halálát a párbaj során elszenvedett sebesülései okozták 1837-ben.

Puskin irodalmi munkássága

Minden munkáján a nagy romantikus angol költő, Byron hatása mutatható ki.

Műveiben gyakran megjelenik a hazaszeretet és az orosz kultúra iránti tisztelet. Moszkvában született, szerette és teljesen magáénak vallotta az orosz tájat.

Szintúgy megjelenik nála a léha, semmirekellő úri fiúcska megvetése. A saját fiatalkori életmódja pontosan olyan volt, mint Anyeginé, de addigra már túllépett ezen az Anyegines életvitelen. Aki a műben ideál, akinek a szerző minden mozdulatával egyetért, az Tatjána.

Életrajzi motívumok az Anyeginben

Puskin hét éven át írta a művet: déli száműzetése színhelyén, Kisinyovban kezdte el 1823-ban és Bolgyinóban fejezte be 1830-ban. Személyes sorsának alakulása hatására többször is változtatott a mű tervezetén.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, az Anyegin legalább annyira Puskinról is szól, mint Anyeginről. A lírai jelenetekben a megnyilvánulások mind önéletrajzi elemek, amelyek Puskinról szólnak.

Sok ilyen személyes vonatkozást találni, pl. fájdalmas szépítéssel írja: „De észak ártalmas nekem.” Ebben önirónia van: nem igaz, épp az ellenkezőjét akarja mondani. Épp északra vágyik vissza. De ahogy megrohanják az emlékek, bűnbánatot érez ifjúkori kicsapongásai miatt, amikor még hajtotta a boldogságvágy (most már beleunt az élet habzsolásába). Azért árt neki észak, mert a kicsapongásra ad lehetőséget, ami miatt délre küldték.

Emellett pl. az iskolájára is utal, Carszkoje Szelóra, amely a cári nyári rezidencia neve volt, ahol líceum működött, Puskin itt tanult. Ebben az intézményben a birodalom számára képeztek tisztviselőket, és szigorú fegyelemre nevelték, de mély műveltséget nem igazán kapott. Erre az időre mégis szívesen emlékezett vissza.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!