A történetmondás modalitása:

• kérdés
• óhaj
• tanácsolás
• utalás
• vágy
• vigasztalás
• ígéret
• parancs
• fenyegetés
• szükségszerűség
• valószínűség

A beszédhelyzet jellegét a hatása határozza meg, és nem a szerző szándéka.

Beszédhelyzetek:

• egyszerű – pl. jelen idő, E/1. személy (belső magánbeszéd formájában is történhet), de lehet múlt idejű beszédhelyzet is, amely E/3. személyben kívülállóként van elbeszélve
• összetett – amikor egy második személy jelenlétét érzi az olvasó (te, E/2.), formailag ez lehet belső párbeszéd, külső magánbeszéd vagy külső párbeszéd is.
• írott beszédhelyzet (napló, vallomás, levél, értekezés)

Az elbeszélő szöveg 6 tényezős közlés:

• író
• elbeszélő
• néző (tanú, aki ott van a történetmondásnál)
• történet
• befogadó (a történet hallgatója)
• olvasó

Nézőpont:

3 féle lehet

• elbeszélő szemszöge
• szereplő szemszöge
• történet befogadójának szemszöge

Ezeket váltogathatja az író (pl. Petőfi: A hóhér kötele). A szentimentalizmus korában népszerű levélregények pedig azt a látszatot keltik, mintha az elbeszélő és a szereplő egybeesne.

A regény alapegysége a jelenet.

A regény fogalmán belül található műfajok:

• lovagregény
• pikareszk
• detektívregény
• vallomás (első személyű, értelmezett önéletrajz)
• példázat (harmadik személyű, a jellemek eszmék szócsövei, stilizált lelki őstípusok)
• románcos történet

A regény nyelve:

• szatirikus
• ironikus
• középső nyelv

Regényidő:

• kozmikus (nappal, éjjel, évszakok)
• célképzetes idő (a kezdettől valamilyen vég felé hat)
• szubjektív idő (nem valóságos, a hős által érzékelt)

Világkép:

a történet értékszerkezete.

A modern poétika nem értéktípusú. Kapunk egy szerkezetet egy műnemre, amiben az érték nem játszik szerepet. Csakhogy a világképet nem lehetséges értékszerkezet nélkül leírni. A regény elemzésében pedig ki kell térni rá, hogy milyen a mű értékszerkezete.