A regény egy narratív elbeszélő műfaj. Elbeszélés minden közlés, amely üzenetet közvetít, amelynek története és befogadója van. (Ami nem vers és nem dráma, azaz majdnem minden történet.) Egy történeti életrajz is elbeszélés.

A történet az állítás, amely a szerző közlését magában foglalja. A cselekmény úgy, ahogy van , egy absztrakció.

A jelek egyik csoportja a történet, a másik a történetmondásos beszédhelyzet. Az elbeszélés a történet modalitása.

Történetileg érvényes elbeszélő műfajok a mítosz, a mese, az eposz, a példázat, a legenda, a románcos történet, a vallomás, a históriás ének, a pikareszk, a ballada, az életrajz, az életkép, a történetírás és a regény is.

Az elbeszélő művek stilizáltsága csak anyanyelven befogadható, a fordítás már egy másik mű. A mondatalakzatokat, szóképeket nem lehet lefordítani.

Az elbeszélő szöveggel kapcsolatos rétegek:

• szöveg stilizáltsága
• idő és térbeli viszonyok
• elbeszélők, történet, szereplők és a történetbefogadók viszonya
• világkép, ami a mű értékszerkezete

Minden történet, amit elmondunk, időben és térben mondható csak el, stilizáltsága, időszerkezete van és alakzatokat tartalmaz.

Három alapvető szókép

jelenik meg benne:

• a hasonlóságot jelentő metafora
• a rész és egész összefüggését kifejező szinekdoché
• az okságra utaló metonímia (ez a legfontosabb)

A stilizáltság és az időszerkezet egymás függvénye.

Az elbeszélő kapcsolata az általa elmondottakkal

Az elbeszélő időbeli, oksági és modális kapcsolatban van az általa elmondottakkal.

1. időbeli kapcsolat lehet:

• egyszerű
• burkolt

A narrátor lehet tanú vagy elbeszélő az elbeszélésben, és elmondhat múltbeli vagy a jövőben bekövetkező eseményt.

2. oksági kapcsolat:

• célelvű
• teleologikus

3. modális kapcsolat:

A szövegben lehetnek rámutató nyelvi elemek, amelyek egyszerre szervezik az elbeszélés idejét és terét az elbeszélés alanya köré.

Az elbeszélés

lehet:

• folytonos – a folytonos elbeszélés során időben haladunk előre
• megszakított – a megszakított elbeszélésben váratlan dolgok következnek be

Ezért a befogadás során külön szerepe van az első és a második olvasásnak.

Az elbeszélés beszédhelyzete:

az alábbi kérdések alapján áll össze:

• ki beszél? (pl. a főhős)
• hányadik személyben beszél? (pl. első személyben)
• milyen időben beszél? (pl. múlt időben)
• milyen módban beszél? (pl. kijelentő módban)

Az elbeszélő a szereplőket láttathatja:

• messziről – pl. egy mindentudó elbeszélő ha messziről láttatja a szereplőket, akkor nem mond el mindent róluk
• közelről – ha az elbeszélő közelről vagy belülről láttatja a szereplőket, akkor mindent elmond róluk

A modalitást ez is nagyon meghatározza.

Elbeszélő:

• elsődleges
• másodlagos (pl. amikor az egyik szereplő átveszi a szót és ő folytatja az elbeszélést)

Az elbeszélő állhat:

• az egyes szereplők felett
• az egyes szereplők alatt

Az ismertetőnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!