Arisztotelész

(i. e. 384-322): ókori görög filozófus, a görög bölcselet másik kiemelkedő alakja.

Apja Nagy Sándor nagyapjának szolgálatában állt, így családjának jelentős makedón kapcsolatai voltak.

17 évesen Athénba ment, hogy Platón Akadémiáján tanuljon. Végül életének felét Athénban töltötte, 20 évig volt Platón tanítványa.

I. e. 343-ban elfogadta a makedón II. Philipposz ajánlatát, és az akkor 13 éves Alexandrosz, a későbbi Nagy Sándor nevelője lett.

I. e. 334-ben, a makedón hegemónia idején visszatért Athénba, és tanítani kezdett a Lükabetton hegynél levő nyilvános tornacsarnok mellett, a Lükeionban. Iskolájának rendszere a későbbi európai egyetemek mintája lett.

Arisztotelész hatalmas életművet hagyott hátra, amely a filozófia minden ágára kiterjed.

Elődei munkásságát folytatta: gondolatai, magyarázatai Szókratész és Platón elképzeléseit fejlesztik tovább, vagy elfogadja és továbbgondolja, vagy cáfolja őket.

Ő volt az első filozófus, aki foglalkozott magával a gondolkodás rendszerével, természetével és formáival. Ő rakta le a fegyelmezett gondolkodás, a formális logika alapjait. Ezzel hatást gyakorolt az európai gondolkodásra és tudományosságra.

Irodalmi szempontból Poétika c. műve jelentős, mivel ez az első rendszerezett műfajelméleti mű. Következetes magyarázatot ad a költői működésre a mű keletkezésétől a befogadóra gyakorolt hatásáig, és leírja az egyes műfajok sajátosságait. Azt is bemutatja, milyen belső logika szerint alkotnak a költők, miért alakult ki a költészet, és mi a célja és a haszna.

Az utókor napjainkig kiemelt szerepet tulajdonít neki. Az egyes korszakok mindig Arisztotelész gondolatmenetéhez viszonyítottak: vagy elfogadták azt, vagy vitatkoztak vele, de a Poétika viszonyítási pont lett a későbbi korokban, az ő tételeihez nyúltak vissza, és ezáltal megszabta az irodalomtörténet alakulását.

A Poétikáról részletesen ITT olvashatsz.