Elemzés: ITT.

Az ókeresztény Jeruzsálemben vagyunk, nyár van. Saulus 8 napig távol volt, s érzi, hogy közben történt vele valami változás. Egy vak koldus jön a Mészárosok utcájából.

Saulus egy jeruzsálemi templomi nyomozó, akinek a parancs szerint két lázadót kellett megtalálnia a pusztában: egy öreget és egy fiatalt. Ő a törvény szolgája, s a nagytanács becsüli szívósságáért és értelméért.

Négy napja van úton kísérőivel (Kedmah és Sof), egyszer véletlenül letér az útról és egy szurdokba kerül. Ekkor nagyon megijed valamiért.

Guveirbe mennek, a templomi hadnagy lakását keresik, de a szökevényekről nem tudnak meg semmit. Innen Terabehetbe mennek, ahol a templomi szolga jelent nekik egy gyanús menyegzőt. Azért gyanús, mert 2 napja tart és a násznép bezárkózott a házba.

Saulusék odamennek, és el is szégyellik magukat. Áser, a sógyűjtő nyit ajtót. Kiderül, hogy a menyasszony meghalt a lakodalom közben, és most halotti tort ül a násznép.

Ezután Saulusék napokig bolyonganak a sivatagban, a hőségtől már hallucinációik vannak, végül 8 nap után visszafordulnak a városba. Saulus nehezen éli meg, hogy a feladatot nem tudta teljesíteni. Sokáig imádkozik.

Saulus másfél éve lakik Tohunál családtagként. Még Rabbi Abjatár ajánlotta neki ezt a szállást. Tohu bőrkészítéssel foglalkozik, feleségével és beszédhibás lányával, Támárral él. A ház messze épült a várostól. Saulus a Damaszkuszi Kapunál, a dombról szeret lenézni a városra, a házakra, az emberekre.

Amikor ide költözött, meghívta látogatóba Abela nevű nővérét, de a nőnek nem nagyon tetszett a szállás.

Rabbi Abjatár nem állt a nagytanács szolgálatában, inkább szakértőként kérték fel kihallgatási ügyekben. Saulus szívesen járt hozzá látogatóba, s beszélt magáról bizalmasan, Rabbi Abjatár pedig hallgatta.

Négy éve ismerte meg, amikor a rabbi palotájában a nagy éjszakai kihallgatás folyt. Az áruló rabbi bevallotta bűnét, és ki is végezték a Golgota-dombon.

Egyszer nagyon beteg lett Abela kisfia, Benája. Bármivel kezelték, nem igazán segített (sömör lepte el a testét, csontig lefogyott, félrebeszélt stb.). Saulus a fiú ágyánál ül, mikor úgy kezdi érezni, hogy benne van az erő s a képesség, hogy meggyógyítsa a fiút. Imádkozik érte, s a fiú jobban is lesz egy kicsit.

Abela férje, Jójada nem igazán szereti Saulust, de valami bajba kerül a törvénnyel, és Abela megkéri a testvérét, hogy segítsen. Saulus Rabbi Abjatárhoz fordul, vele beszélget Jójada bűnösségéről (aki állítólag tisztátalan állatot – nyulat – evett szombaton, a böjti napon).

Bedől a Nagy Torony északi oldala, Kedmah magánkívül van, miközben nézi az emberek mentését. Szerinte egy kéz nyúlt oda és lökte el a falat. Hat ember halt meg, a hetedik Jójada volt, akire a kő rázuhant, de ő túlélte. Saulusnak eszébe jut, hogy négy éve is így omlott le egy fal, és a római katonáknak kellett a romot eltakarítaniuk.

Egy szolga keresi Saulust, aki nincs otthon, és inzultálni kezdi Támárt. A lány nagyon megijed, mivel nagyon ártatlan és tiszta.

Saulus északon van kiküldetésben, az egyik százados temetésére érkezik vissza. Nagy a tömeg, sok a katona, ott van a procurátor is, stb.

Rabbi Abjatár valamit titkol Saulus előtt, valamibe nem avatják be. De Saulust már nem bántja annyira ez a mellőzöttség.

Eszébe jut, hogy amikor utoljára Tarzuszban járt, találkozott egy vak koldussal. Az öreg elmondta neki, hogy úgy vakult meg, hogy egyszer a nyájából eltűnt a legszebb anyajuh, ő pedig elindult keresni, és a sivatagban a nap kiégette a szemét. Mire Saulus felocsúdott, az öreg eltűnt a sikátorban.

Saulus végignézi Istefanos megkövezését. Ekkor már tudja, hogy valamiért megváltozott, s nincs már hova hazamennie.

Eszébe jut a fia, aki már nem él, eszébe jut Istefanos is, akiért nemsokára mennek majd, hogy eltemessék.

Saulus megérti, hogy Damaszkuszba kell mennie. Már csak egy útja van Jerusalajimba: a búcsú. Még aznap este útnak indul kísérőivel, Kedmahékkal.

Benájától és Támártól sem búcsúzik el, hanem egy-egy piros szalagot küld nekik, ami azt jelenti: „visszajövök”.

Sokat bolyonganak, Saulus gyötrődik – az ember változásán, a természet állandóságán. Honnan vesszük észre a változást? A napok elmúlnak, anélkül, hogy elkezdődtek volna. Szülei is eszébe jutnak.

Saulus nem veszi észre az éjjelt. Kísérői megértik, hogy Saulus megvakult.

Vége

A regény elemzése ITT olvasható, részletes elemzés ITT.