Goethe: Faust (az I. rész története és elemzése)
Faust nem vette feleségül Margitot, teherbe ejtette és szégyenével otthagyta. Nem azért, mert nem szereti, hanem mert nem tenné boldoggá a házasság. Bár otthonra vágyik, a család megkötöttséget jelent a számára, ő pedig a tökéletesre vágyik.
Aztán amikor észbe kap, hogy szereti Margitot és követeli Mephistótól, hogy mentse meg a kedvesét, már késő. Margit, bár megbomlott az elméje, ellenáll az ördögnek.
Margit az egyéni életében ellent tudott mondani az ördögnek. Kezdettől fogva nem szerette a mephistói világot, érezte, hogy Mephisto az ellensége. Ezért inkább a vérpadot választja.
És bár ő is bűnös (hiszen anyját, gyermekét megölte és bátyja is miatta halt meg), morálisan tiszta marad. Korábban engedett a testi csábításnak, a szerelem vágyának, nem tudott ellenállni, s éppen tébolyult állapotában tud ellenállni az ördögnek.
Margit vállalja a bűnhődést tetteiért, ezért felemelkedik a szemünkben (sokkal nemesebben viselkedett, mint Faust). Felül tudott kerekedni Mephistón, ezért Isten befogadta az Ő országába.
Ezek után Faustnak magának kell járnia az utat, szerelme, Margit elveszett. Ezzel a teherrel kell továbbmennie.
Faust alakja
A Faust-legendát az élet nagyobb dimenziójában lehet értelmezni. Faust nem egy ember, hanem Az Ember ebben a műben, a mindennapi ember, aki szeretné a hatalmas időből leélni a maga pici életét. Mindenkiben van valami Faustból. Sűrített lény, bármelyik korba helyezhető, az emberi élet alakja.
Elvben valami jóra törekszünk, de az emberben jó törekvései mellett mindig van egy kis kisstílűség, lehúzás, elégedetlenség. Az ember egyre többet akar tudni, esze van, tudata van, mely folyton hajtja, űzi vágyai után.
Mephisto alakja
Mephisto azt mondja önmagáról: „Ama erőnek része vagyok, mely mindig rosszat akar, és jót mível.” Mephisto rosszat akar, lefelé húzza az embert, de mégis jót művel, mert így az ember egyre többet akar tudni.
Az Úr által teremtett világban Mephisto is benne van, akinek hatalma van az ember felett. Az Úr és Mephisto egymás nélkül nem létezik, az istenség és az ördög hatalma kapcsolatban van egymással.
Az emberben mephistói eredetű tulajdonság a tudásvágy, az elégedetlenség, a többre vágyás. Az ember az utolsó pillanatig, amíg ember, nem mondhatja, hogy itt a végső óra, a boldogság órája, mert mindig többre vágyik.
Részletes elemzés: ITT.

Hozzászólások
Goethe: Faust (az I. rész története és elemzése) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>