Kármán szerkeszt egy előszót a regényhez (Egy szó az olvasóhoz), amely elősegíti, hogy az emberek azt gondolják, hogy az egészet Fanni írta. Ezzel az író saját magát homályba burkolja, hiszen úgy tesz, mintha valaki más szövege volna a regény.

A szöveg szintjén is ezt a látszatot kelti: egy „esméretlen” hozta el a biográfiát a szerkesztőségbe. T-ai Józsi, Fanni szerelme hozta el a történetet, állítja Kármán József.

Ebből jól kirajzolódik a szentimentalizmus koncepciója saját hőséről. A korábbi korszak egyszerű emberek cselekedeteit nem tartotta számon, csak a nagy emberekét. A szentimentalizmus idején már az volt a vélekedés, hogy nemcsak nagy hősökről kell szólnia az irodalomnak, hanem a kisemberekről is. A kisemberek apoteózisát adja.

Kármán külföldi művek hőseit is megragadhatta példaként: Schiller Ármány és szerelem c. művének hőseit, Rousseau Az Új Heloise c. művének hősét, Goethe Wertherének hősét, stb., akik szintén egyszerű átlagemberek.

A Fanni hagyományai második előszava olyan, mintha T-ai Józsi írta volna. Röviden megtudjuk belőle Fanni életének történetét. Azt a történetet, amit maga Fanni nem fejezhetett be, hiszen meghal.

És van egy harmadik előszó is, utána kezdődik a napló, amely levelekkel van megszakítva. A levelek közlésének célja, hogy az író a valószerűség látszatát keltse. Kármán el akarja hitetni, hogy amit itt elmesélt, az valóban megtörtént.

A leveleket Fanni írja egy barátnőjéhez, és bennük Fanni reflexióit kapjuk sorban.

A szentimentalizmus hősnőinek kedvenc helye a lugas, a kert (ami egy darab természet), itt írja Fanni a naplóját. A kert felidézi az aranykort, kicsit megszelídítve.

A szentimentalizmus hőseit magány, elzárkózás jellemzi. Az olvasás és írás jelenti a civilizációval való kapcsolatot.

Fanninak mindenkije korán meghalt, akit szeretett. Ezután csak a hiány marad, a vágy, a telhetetlen szív.

A Fanni hagyományai fejlődésregény is, hiszen az elején egy érzelmi zűrzavarban élő kamaszlányt látunk, aki nem tudja, hogy mi hiányzik számára (mi tudjuk, hogy a szerelem). Nem is igazán fontos az, hogy a másik ember milyen, aki betölti ezt a hiányt. A szimpátiája a fontos.

Gyakori, hogy a szentimentális regényekben a hősnő egy másik irodalmi művet olvasva ébred rá a saját érzelmeire. Fannival is ez történik.

A kozmikus időnek fontos szerepe van, lejátszódik egy év eseménysora. Az újabb tavasszal Fanni már nem újul meg, de közben végigmegy egy érési folyamaton.

Fontos a halálhoz való viszonya is: hisz-e a síron túli életben? Fanni megkérdezi a fiatalembertől, hogy hiszi-e a síron túli életet, és Józsi azt feleli, hiszem. A lány tudja, hogy meg fog halni, de nem riasztó jelenségként fogadja a halált.

Fanni érzelmeit viszonozza T-ai Józsi, így Fanni élete teljes lesz. A hiány Fanninál betöltődik, ezzel befutja élete célját. Nem szerencsétlenül hal meg.

A külvilág kevéssé van jelen a regényben, de azért ott van. Fanni mostohaanyja negatív külvilág, a társaság kiveti Fannit, mert tudnak szerelméről, ami nem teljesedhet be.

Fanni nem elég erős figura ahhoz, hogy vállalja szerelmét, túl nagy ez a szerelem neki. Számára egyetlenegy emberre épül az egész világ.

A külvilág szabályai nem érdeklik a szentimentalizmus hősét, aki belülről épít szabályokat magának, melyek a külvilágban megtörnek.

A szentimentális regény hőse, így Fanni is, nagyon sebezhető. Baja van a világgal, nem akar benne maradni, és ki is vonódik belőle azzal, hogy meghal. (A betegség csak ürügy, hogy kivonódjon.)