A jegyzet tartalma:

Szentimentalizmus irodalma

• érzelmek felszabadítása (racionalizmussal, klasszicizmussal való szembenállás)
• halálhoz való viszony / öngyilkosság – lázadás
• belső nézőpont (szubjektivitás)
• jellegzetes műfaj: levélregény

Kármán: Fanni hagyományai

• valóság látszatát keltő előszó
• kisemberek a szereplők
• magány, hiányérzet – fejlődésregény (érési folyamat)
• halálhoz való viszony
• külvilághoz való viszony (belső törvények)

Részletes olvasónapló: ITT.

A szentimentalizmus az érzékenység irodalma, amely kapcsolatban van a német Sturm und Dranggal, egyfajta lázadó korszak, amely felszabadítja az érzelmeket (míg a klasszicista művekben még a szerelmi költészet is nagyon visszafogott). Az érzelmi témák felszabadítása Rousseau-hoz köthető (Vallomások).

A szentimentalizmus irodalma társadalmilag a kispolgárság elkeseredettségét fejezi ki. Mert elégedett lehet-e az ember a racionális világgal? Ezzel a leszorított, szőnyeg alatti léttel? A szentimentalizmus jellegzetes műfaja, a levélregény ezen a kérdésen alapszik.

A halált is bátran vállalja: nem ijesztően, csontvázszerűen ábrázolták. A szentimentalizmus irodalma szép halálokat teremt. Úgy gondolták, a halál ellen való tiltakozás emberi gyöngeség, és a félelem szüli. Ehelyett barátságos viszonyban kell lennünk a halállal.

Az öngyilkosság, amely gyakori a szentimentalizmus irodalmában, szintén egyfajta lázadás. A hős azt fejezi ki vele: én magam döntöm el, meddig akarok élni. Emellett a halál megváltás, mert egy teljes életet sikerül lezárni vele (a Fanni hagyományaiban is így van). Ezenkívül a halál és a szerelem motívuma gyakran összekapcsolódik (Amor és Psyché-motívum).

A szentimentalizmus a világot a szubjektum oldaláról, a hős belső világából láttatja. A saját belső törvényei szerint élő hős vagy hősnő nem tud beilleszkedni a világba, mivel a belső törvény ütközik a külső törvényekkel. Míg a klasszicista ember erős, kemény, fegyelmezett, addig a szentimentalizmus alkotásaiban a hős vagy hősnő érzékeny és sebezhető.

A szentimentalizmus jellegzetes műfaja a levélregény, amely gyakorlatilag elöntötte Európát ebben az időben (Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, Rousseau: Új Heloise, stb.). De Magyarországon is született több levélregény a szentimentalizmus jegyében, pl. Kármán József: Fanni hagyományai, Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei, Eötvös József: A karthauzi.

A levélregényben más műfajok is megjelennek: napló, pásztori idill (bukolikus költészet) keveredik benne, de szerették a rege műfajt is, és az elégia és a dal is kedvelt műfaj volt.

Ezek a regények igyekeztek a valóság látszatát kelteni. Azt állítják: valakitől kapott a szerző egy levélcsomót, amit megír egy regény formájában. Vagyis a valóság realitásával akar hatni (Fanni, Werther is), és Kármán József esetében sikerült is a csel. A regény megjelenésekor sokáig nem volt világos, hogy Kármán írta. Az emberek azt hitték, Fanni írta a Fannit.

Vajon Kármán miért nem akarta megmondani, hogy ő írta a Fanni hagyományait? Milyen kapcsolatban volt a művével? Egyáltalán fontos-e az író nevének megjelölése? Ezek a kérdések azért merülnek fel, mert ekkortájt volt kialakulóban az írói egyéniség a magyar irodalomban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!