Róma bukása mint fenyegető nagy történet szerepel a versben. Mitől pusztul el egy virágzó városállam? A vandálok szerint a pusztulást a könyvek, az írás-olvasás okozza, ezért el kell égetni a könyveket. Ez egy veszélyes gondolat.

A költő szerint a könyvek elégetése és a gondolkodók üldözése barbárság, amit a párizsi terror a szabadság jelszavát hangoztatva követett el, holott semmi köze ahhoz (az alma és a makk nem egy fán terem).

Berzsenyi költői kérdések sorával leplezi le, hogy ez a vandál bölcsesség milyen torz logika, és milyen abszurd érveléssel igazolják a barbárságot.

A vers menete gondolatilag tiszta, de az analogikus gondolkodásnak is megvannak a maga veszélyei. Berzsenyi elindul az antik korból és felvázol egy történeti példatárat. Ezeken a történelmi példákon keresztül próbál rámutatni arra, hogy az erőszak a józan ész pusztulását okozza.

A felvilágosodás a fény százada, a tudományok, a lexikonok kora, a mélyben azonban a rousseau-i kultúrpesszimizmus fogalmazódik meg.

Kérdés, hogy a kultúra féken tudja-e tartani az emberek ösztöneit vagy éppen felszínre hozza azokat?

 „A makkos ember és mi, nagy különbség!

A makkal elmult a szilaj szabadság,

Az ember önként hordja most nyügét.”

A makkos ember Tell Vilmos lehet, a svájci szabadságharc hőse, aki eredetileg vadászember volt.

A makkos ember ősi, természetes életet élő embert jelent, aki gyümölcsökön és makkon él, és bár a civilizáció szempontjából vadembernek számít, teljesen szabad. Ezzel szemben „mi”, akik civilizáltak vagyunk, feladtuk a szabadságot a kultúráért cserébe, és önként tűrjük azokat a korlátokat és kötelezettségeket, amelyeket a társadalom megszab a számunkra.

Ugyanakkor sok évnek kell eltelnie, hogy a tudomány a mélybe is lejusson, ahol virágoznak a babonák. Az egyszerű falusi ember ugyanis a tudományt garabonciás, érthetetlen, rontó dolognak tartja, és gyanakvó a tudomány embereivel szemben, akik megrontják az élet természetes menetét.

A költő hangja ironikus, gúnyos, amikor vandál, azaz torz, ferde, sanda bölcsességnek nevezi a kor tudományellenes, pusztító eszméit.

Berzsenyi elítéli a tudományellenességet, a racionalizmus ellenzését, a sötétséget tápláló nézeteket. Számára a humanizmus és a felvilágosodás eszméi jelentik az igaz bölcsességet.