A vers szövege rendkívül zenei, amit Balassi számos költői eszköz használatával ér el:

• alliterációk (pl. „nálad nélkül”, „szép szerelmem”)
• szóbelseji hangok összecsengése (pl. „Ez világ sem kell már nékem / Nálad nélkül szép szerelmem”).
• ismétlések (pl. „szerelmem”, „szívem”, „lelkem”, „fénye”)

A versnek rendkívüli érzelmi intenzitása van. Ezzel szemben a kompozíció a reneszánsz versekre jellemző harmóniát, finom szimmetriát mutat.

A hatást tehát az is erősíti, hogy ellentétben áll egymással a vers hangulata és külső formája: egy zárt, feszes formát látunk arányos kompozícióval és kötött ritmus-ill. rímszerkezettel, amelyet szinte szétfeszít az elragadtatott hangulat, a vallomás szenvedélyessége.

A költeményben egyenlőtlen férfi-nő viszony jelenik meg: a férfi teljes odaadást mutat a nő irányában, amely ott válik legerőteljesebbé, ahol azt mondja: „Én szívem, lelkem, szerelmem, / Idvez légy, én fejedelmem!” Olyan ez a szerelem, mint a hűbérúr és a hűbéres kapcsolata – ez a trubadúrköltészet szerelemfelfogására jellemző.

Az utolsó versszakban a lírai én térdet-fejet hajt Júlia előtt, ami egy üdvözlési formula volt, de csak magas rangú személy felé, tehát a vers beszélője úgy bánik szerelmével, mint egy rangban felette álló személlyel.

De van egy másik fajta alá-fölérendeltségi viszony is, amelyre emlékeztet a költő és Júlia kapcsolata: ez pedig a szent és a profán viszonya.

Balassi előszeretettel használta a középkor szakrális nyelvének fordulatait arra, hogy a szerelmi érzést kifejezze velük – nemcsak ebben a versben, hanem más költeményeiben is (pl. a Balassa-kódex 5. versében: „Mint az idvösség semmi nem egyéb / az Isten színének látásánál, / Én boldogságom is csak abban áll, / ha szerelmét látom igazsággal”).

Az alá-fölérendeltségi viszony és a vallásos érzéssel való párhuzam nemcsak a szeretett nőt, hanem magát a szerelmet is magasabb szférába emeli. Erre utalnak a vers bizonyos metaforái is, pl. fény, remény. A szerelmet a költő úgy fogja föl, hogy a szerelem a tökéletesedés útja, ennélfogva fontosabb, felsőbbrendű, mint maga a beteljesülés (a fizikai kapcsolat).

Éppen a szerelmi érzés emelkedettsége miatt olyan hatásos Júlia vers végi reakciója, amit egyébként már a petrarkista költészetből is ismerhetünk.