Ady Endre: Héja-nász az avaron (elemzés)
A Héja-nász az avaron azok közé az Ady-versek közé tartozik, amelyeket nem lehet hétköznapi tapasztalatokhoz kötni, nem lehet úgy értelmezni, hogy összevetjük a magunk körül látott valósággal.
Műfaja dal, témája a szerelmi viszony mint gyötrelem, küzdés és hajsza. Hangulata egyszerre lemondó és intenzív.
A cím tartalmazza a vers két lényeges jelentéselemét, amely a héja és az avar. Mivel a „nász” kifejezés egyértelműen utal a testiségre, az olvasó tudja, hogy szerelmi költeményről van szó.
Ugyanakkor a szerelmi költészetben addig megszokott, konvencionális, hagyományos képekkel ellentétben Adynál a szerelmespárt nem énekesmadarak, hattyú, galamb vagy fecske, hanem ragadozó madarak, héják jelképezik.
Ez szokatlan, meghökkentő dolog, hiszen a héja nem épp a szerelmet és a gyöngédséget juttatja az eszünkbe, sokkal inkább a veszélyre, az agresszióra, esetleg a szabadságra asszociálunk róla.
Persze, mint később kiderül, nem véletlenül választotta Ady szimbólumnak a héját: az énekesmadarak, a galamb és a többi szelíd állat az idilli szerelmet jelképezik, és nem azt a diszharmonikus, küzdelmes kapcsolatot, amit a vers bemutat.
A cím másik eleme, az avar metonimikusan utal az őszre, s ezzel kifejezi, hogy ez egy késői (megkésett, időskori, esetleg kései szakaszában levő) szerelem.
Maga a szerelem a mű alapján igencsak összetett, ellentmondásos érzelem, amelybe nemcsak az összetartozás és az eggyé válás érzése fér bele, hanem a harc, a nyughatatlanság is. A szexualitás itt csataként jelenik meg: Ady úgy beszél róla, mint dúló „csókos ütközet”-ről és egymás húsába tépésről.
Ez a szerelem tehát nem egy idilli, békés, harmonikus szerelem, hanem pusztító, vad szenvedély, egymást űző, egymást bántó, állatias, gyilkos ösztönökkel.
A vers központi képe a ragadozó héjapár(ok), alapmotívumai a szerelem és az elmúlás folyamatának egymásra játszása. E két fogalomkör, a szerelem (Nyár, csók, nász) és a halál (Ősz, lankadás, gyász, avar, pusztulás) motívumai jelennek meg a műben.
A Héja-nász az avaron fő kifejezőeszközei: ismétlés, halmozás, paralelizmus, oximoron, fokozás, szimbólum, metonímia.
Verselése kevert: a sorok kilencesek, egyesek háromüteműek, mások tagolók, de vannak jellegükben jambikus, sőt trochaikus sorok is. Rímképlet: a a x (a diszharmónia érzését tükrözi a rímelés, hiszen a páros rímű sorok után egy-egy elárvult, rímtelen sor áll). Láthatjuk, hogy a nyelv, a versszene és a vers központi képe egymásra vonatkozik, egymást magyarázza.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Na, ez egy igazi verselemzés! Köszönöm!
Kár, hogy nem írta alá a szerző, így nem tudom, kit tiszteljek benne. Pedig, ebből a munkàból látom, nem csak én – laikus értem, hanem tanult ember, hisz ez kitetszik minden szavából, is érti géniuszaink mondandójàt.