Krimi vagy sem?

Ez a regény azonban, bár krimiszerű elemei is vannak, nem csak egy krimi. A gyilkosság leírása rövid, valójában az egész terjedelmet a lélekrajz adja.

Különben is tudjuk, ki a gyilkos, így ha csupán egy krimi volna, nem lenne izgalmas. (A krimikben mindig éppen az a gyilkos, akit az író szándékosan igyekszik a legkevésbé gyanúsnak feltüntetni.)

Az elmélet igazolásának kudarca

Raszkolnyikov rengeteget gondolkodik a tett előtt, tudatosan felkészül rá (pl. bevarrja a hurkot a kabátjába). Sokszor jön rá a félelem, s vannak pillanatok, amikor már azt sem tudja, mit csinált az előzőben.

Bebizonyosodik, hogy elmélete nem jó, hogy ő sem tökéletes, hogy ő is ember, érző lény, és nem tudja embertársait úgy lenézni és lekezelni, ahogy az elméletéhez szükséges volna.

Raszkolnyikov örvénybe kerül bele, saját személyiségének mélységeibe. Gondolatai állandóan csak egy tárgy körül forognak, hetek óta csak ez az egy célja van. Túlzásokba is esik, és mikor a gondolatoktól eljut a cselekvésig, addig, hogy megteszi, akkor kénytelen észrevenni, hogy nem ura magának. Elárulhatja egy mozdulat, egy tekintet, egy hang-effektus.

Az ember ember. Tele van gyarlósággal, kishitűséggel, gyöngeséggel. És soha nem tudhatja, mikor tör elő rajta, s árulja el magát.

Raszkolnyikov olyan feszültséggel megy oda, hogy nem tudja, mit tesz. Mindent apróra kigondolt az elején, s mikor odajut, a legelemibb dolgokról is megfeledkezik (pl. az óvatosságról: nyitva hagyja az ajtót). Ez azért van, mert ő is ember, nem különb és nem több a többinél.

Rájön, hogy nem mondhatja meg senki, senkinek sincs joga megmondani, hogy melyik ember alávalóbb a másiknál. S hogy nem felsőbbrendű ő sem, nem tökéletes ő sem, pedig ezt akarta magának bebizonyítani.

Bizony, sokszor elgyöngül, nem tudja végigcsinálni, s Szonya az, a regény nagy nőalakja, aki az utolsó pillanatig mellette áll és ápolgatja a lelkét.

A Bűn és bűnhődés realista és romantikus jegyei

A külső leírások nagyon realisták a regényben, pl. Raszkolnyikov szobájának, a nyomornak a leírása.

Ugyanakkor a romantika is jelen van például Szonya alakjában, aki szerencsétlen sorsa és foglalkozása (prostituált) ellenére olyan tiszta lélekben, s belül olyan szűziesnek megmaradt lány, amilyen a tisztes nők között is kevés van.

Lizaveta a barátnője volt, akivel keresztet is cseréltek (ez jelzi, hogy testvérré fogadták egymást).

Még egy nagy alakja van a regénynek, a bíró, aki lélektani fogásaival ügyesen csapdába ejti Raszkolnyikovot.

Azonosulás a főhőssel

A furcsa az, hogy drukkolunk Raszkolnyikovnak, pedig gyilkolni készül! Úgy van felvezetve a regény, hogy az olvasó azonosulni tud a főszereplővel. Persze más az elgondolás, más leírva, és megint más a tett.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!