Horváth János irodalomfogalma

Az irodalom olyan intellektuális (szellemi) viszony, amelyben a szerző művek közvetítésével kerül kapcsolatba az olvasóval.

1922: Magyar irodalomismeret – „irodalmi alapviszony”: a szerző és a mű mellett bekapcsolja a folyamatban a harmadik tényezőt, a befogadót (befogadáselmélet).

Az irodalmi mű ontológiája

(ontológia = lételmélet, létezési mód)

mű = szöveg (régen a szöveg azonos volt a művel)

A 20. századtól a mű nem azonos a szöveggel, mert a befogadó átalakítja. Vagyis olvasó nélkül a mű csak félkész termék. (Az olvasó szerzőtárs, nélküle nincsen mű.)

Befogadási folyamat (az olvasás folyamata):

– tudatban meglevő valóságkép (mindenkinél más): elképzeljük, amit olvasunk

– egyéb irodalmi művekkel való állandó összevetés (az új mű mérlegre kerül, persze egy műfajon belül, pl. két regény).

– olvasat – a befogadási folyamat, az olvasás eredménye (az olvasat vagy értelmezés nem egyforma az olvasóknál).

Értékstruktúra az irodalomban

Az értékeknek az irodalomban két fő csoportja van:

1. tartalmi / tematikus érték (a mű témája) – mit ír a szerző? (erre a kérdésre felel)

Az irodalomtudományban 160 fajta tematikus érték van. A magyar irodalomban az érzelmi oldal, szerelmi költészet van jelen a legnagyobb súllyal.

2. esztétikai érték (a fontosabb) – hogyan? (milyen eszköztárral valósítja meg)

Sok fajtája van:

• emocionális érték
• etikai (erkölcsi) érték
• vitális érték (a létezés öröme, vita = élet) – életismeret
• poétikai érték – a műfaj értéke, hogy poétikailag helyesen van-e megírva (azaz mennyire felel meg a mű a műfaji követelményeknek)
• modális érték (modalitás) – milyen hangnemben íródott (középen van az indifferens, azaz közömbös hangnem, amely nem szépirodalom, tőle balra és jobbra két végpont: a patetikus, emelkedett és a gúnyos, ironikus, köztük a tragikus, komikus, humoros, groteszk, szatirikus stb.)
• nyelvi érték (mondatok struktúrája, szókincs bősége)
• stilisztikai érték (metaforikusság, szóképek komplexitása)
• evokatív réték (evokáció = áthallások) – rájátszás egy másik műre, felidéz egy másik művet
• szerkezeti érték (feszes vagy széteső)

stb.

Az értékstruktúra alapján dől el, hogy egy adott művet kanonizálnak-e, azaz bekerül-e a magas irodalomba (esetleg lesz-e belőle tananyag, kötelező olvasmány).