Kapcsolatok

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
– s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

(Szabó Lőrinc fordítása)

A Kapcsolatok szimbolista stílusú vers, műfaja ars poetica. Típusa programvers, méghozzá egy fontos programvers, amelyet a szimbolizmus poétikai alapvetéseként tartanak számon. A romantikával való radikális szakítás jellemzi.

Hangulata áhítatos, s a vers csúcspontjára érve eksztatikussá fokozódik. Hangneme viszont erősen személytelen, mivel a lírai én beszédhelyzete nem azonosítható.

Egy újfajta lírai ént látunk itt, amely szemben áll a romantika hagyományával. Bár érzékelhető a megszólalás személyessége, a beszédhelyzet kifejtetlen, nem meghatározható, és a megszólaló hang is személytelenebb, általánosabb, elvontabb annál, amit a romantikában megszoktunk. Nincsenek életrajzi vonatkozások, a beszélőről nem tudunk meg semmit. Helyzete is szimbolikus értelmű, nem feleltethető meg semmilyen hétköznapi tapasztalatnak.

A vers témája az ember és a természet, a világ viszonya; a természeten belüli rejtett kapcsolatok, összefüggések megismerésének lehetősége. Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a költői kifejezés is áttételesebb, elvontabb, mint a romantikában. A vers nyelvi jelei, képei mind szimbolikus értelműek, és a hétköznapi tapasztalatok körén kívül eső dolgokat jelenítenek meg.

Baudelaire másképp határozza meg az emberi lény és a költő feladatát, mint romantikus elődei. Míg a romantikában elsősorban a világ és a társadalom alakítása volt a kívánt cél, Baudelaire-nél ez fel sem merül. Számára a világ megismerésének, értelmezésének lehetősége a fő kérdés.

A világ megismerése, értelmezése nem könnyű feladat, de Baudelaire szerint lehetséges, hiszen az itt leírt világ titokzatos, de barátságos is.

Ha a természetet, a „jelképek erdejét” a megismerő szubjektum (az ember vagy a költő) megpróbálja megfejteni, akkor e megismerő folyamat során alkalma nyílik a természet mögötti rend megsejtésére és az azzal való egység időleges átélésére.

Nagyon lényeges, jelentéshordozó tulajdonsága a versnek, hogy nem értelmezhető a szónoki beszédre vonatkozó fogalmakkal. Baudelaire szakít a romantikus költészeteszménnyel, amely többnyire erősen retorizált: nála nem találunk retorikai eszközöket.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!