Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma (elemzés)
A vers 1847 augusztusában keletkezett Szatmárnémetiben, Petőfi pályájának azon szakasza után, amikor sok népdalt írt. Ebből az időszakból viszont már inkább szerelmi költészetét és szabadságról szóló verseit ismerjük.
A Falu végén kurta kocsma műfaja népies helyzetdal vagy életkép, melyben Petőfi egy kis történetet mond el E/3. személyben. Akárcsak A helység kalapácsának, ennek a műnek is egy falusi kocsma a helyszíne. Méghozzá egy „kurta” kocsma. De mit jelent az, hogy „kurta”?
A kurta kocsma „kurta” jelzője nem a kocsma méretére, hanem a típusára vonatkozik: olyan kocsmát jelentett Petőfi idejében, amelyben nem egész évben mértek bort, hanem csak októbertől áprilisig (Szent Mihály napjától Szent György napjáig). Tehát egy szegényebb kocsmáról van szó, a szó általános és konkrét értelmében is.
Falu végén kurta kocsma
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!…
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.
Az első két versszak helyzetkép. Pontos leírást ad a költő a helyről és az időről: megtudjuk, hogy a víz nappal visszatükrözi a kocsmát, de most éjszaka van: a tájat, a folyón levő kompot sötétség borítja („Pihen a komp, kikötötték, / Benne hallgat a sötétség”).
Petőfi ismétlésekkel hangsúlyozza ki, mennyire csöndes minden a vidéken, kivéve persze a kocsmát.
Nagy tehát az ellentét a kinti és a benti világ között, hiszen a csárdában cimbalom szól, a legények kurjongatnak, mulatoznak, de annyira, hogy még az ablaküvegek is megrepednek szinte a hangerőtől.
A 4-8. versszakban az eddigi leírás helyett párbeszédek következnek. Először a mulatozó legények hangját halljuk, akik bort követelnek a kocsmárosnétól és zenét a cigánytól (4-5. versszak).
A 6. versszakban drámaivá válik a jelenet: bekopog az uraság cselédje, hogy csöndre intse a kocsmában vigadozókat, mert gazdája nem tud aludni a zajtól: „Ne zugjatok olyan nagyon, / Azt üzeni az uraság, / Mert lefeküdt, alunni vágy.”
Ekkor a párbeszédek indulatossá válnak, ellentétes, szélsőséges érzelmek fejeződnek ki bennük. A hangoskodó legények felháborodnak, és durván elzavarják a szolgát: „Ördög bújjék az uradba, / Te pedig menj a pokolba!…”
Az uraság pökhendiségére – aki parancsszóval akarta őket csendre bírni – az a válaszuk, hogy csak azért is tovább mulatnak, ha lehet, még hangosabban („Húzd rá, cigány, csak azért is, / Ha mindjárt az ingemért is!”).
A 8. versszakban újra kopog valaki, valószínűleg egy szegény lány, esetleg parasztgyerek (a versből ez nem derül ki, hogy gyerek vagy felnőtt, fiú vagy lány, az elemzők közül is ki ezt, ki azt írja, de én a magam részéről fiatal lánynak gondolom, mert a szájába adott szavak és az egész kérlelés tónusa szerintem inkább nőre vall).
Ő is azt szeretné, hogy a kocsmában mulatozó legények legyenek csöndesebbek, de ő szelíden kérleli őket: „Csendesebben vigadjanak, / Isten áldja meg kendteket, / Szegény édesanyám beteg.” Tehát nem saját éjszakai nyugalma miatt szeretne csöndet, hanem mert édesanyja beteg.
És most ugyanazok a legények, akik a parancsnak fittyet hánytak, a szelíd kérésnek eleget tesznek, sőt, együttérző rokonszenvvel viseltetnek a szegény lány iránt.
Így az utolsó versszakban a kurta kocsma csöndbe borul. Az éjszakai csönd, amellyel a vers elkezdődött, befejező motívuma is lesz a költeménynek, keretbe foglalva azt. De ez a verset záró csend még mélyebb, mint a verset nyitó csend, hiszen nem csupán a természet csendes, hanem a fékevesztett, harsány mulatozás is véget ér.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>