A helység kalapácsa 1844 októberében keletkezett, Petőfi első epikus költeményeként. A költő arra szánta, hogy demonstrálja vele az új költői ízlést, amit ő akar behozni a magyar irodalomba.

Meglehetősen támadólag lépett fel, hiszen egy olyan művet alkotott, amivel gyakorlatilag kicsúfolta, kigúnyolta az akkor uralkodó stílusirányzatot. Szembehelyezkedett a romantika dagályosságával, pátoszával, fennkölt hangnemével és a szentimentalizmus (és a biedermeier) negédességével, érzelgősségével, finomkodásával is.

Ezt nem is nagyon nézték el neki a kortársai: ekkor kezdték egyre keményebb bírálatok, kritikák érni Petőfit, aki addig töretlenül népszerű volt (népdalszerű, könnyed verseit szerették az emberek). A gúnyos, kissé érdes hangvételű stílusparódia túlságosan éles váltás volt az addigi költészetéhez képest, szokatlan volt az embereknek, és nem kedvelték.

Az elemzés vázlata

● A helység kalapácsa keletkezésének körülményei
● A helység kalapácsa műfaja és megírásának célja
● A cím, az alcím és a bevezető
● A cselekmény röviden
● A paródia eszközei
● A műfajparódia eszközei
● Az eposzi kellékek lefokozása
● Komikus hatású prózapoétikai eszközök és költői képek
● A stílusparódia eszközei A helység kalapácsában
● A helység kalapácsa verselése
● A helység kalapácsa fogadtatása

A helység kalapácsa keletkezésének körülményei

Petőfi 1843-44 kemény telét Debrecenben töltötte, és amint kitavaszodott, felment Pestre, ahol megszerezte Vörösmarty támogatását versei kiadásához, valamint állásajánlatot is kapott a Pesti Divatlap segédszerkesztői posztjára. Ekkor hazament szüleihez Dunavecsére, akiknél két hónapot töltött, mielőtt Pestre visszatért volna megkezdeni szerkesztői munkáját.

Új állásában július 1-én kezdett, A helység kalapácsát augusztusban kezdte írni, és szeptember 10-re már el is készült vele. A mű 1844 októberében jelent meg, két héttel a Versek 1842-44 előtt.

Nem tudjuk biztosan, hogy Petőfit mi ihlette vagy ösztönözte a mű megírására, talán Vahot Imre tanácsolta, hogy írjon paródiát, bár az nem valószínű, hogy eposzparódiát kért volna tőle, mert Vahot novellaparódiákat közölt a lapjában. Maga Vahot sem említ ilyesmit emlékirataiban.

Hatvany Lajos és Kiss József szerint a költőnek egyszerűen csak jókedve volt a Dunavecsén eltöltött két hónap után (minthogy hosszú idő múltán végre kibékült szüleivel, és állást is kapott, fix jövedelemre tett szert, tehát megvolt az oka az örömre és a bizakodásra), és ezért írta a művet.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!